A segítés a véremben van

Juhász Ági az örökmozgó, a csupaötlet óvónő, aki ugyan ma már nyugdíjas, de olyan példamutatóan, inspirálóan gyakorolta hivatását, hogy nem csupán döntős lett Aranyanyuként, hanem tovább adta hivatását: ma a valkói óvodában óvodapedagógus fia dolgozik a gyerekekkel. Ági soha nem áll meg, mindig azt nézi, mit tehet, hol, kinek segíthet, mivel gyarapíthatja, gazdagíthatja a közösséget. Aranyanyu - döntős jelölt

 Az Aranyanyu díjra barátnőm jelölt, akinek igyekeztem segíteni, amikor nehezebb helyzetben volt. Én mióta az eszemet tudom, mindig segítek: a véremben van. A segítői énem nagyon aktív, több kezdeményezésnek voltam gazdája vagy „csak” összekötője az elmúlt években is. Ilyen pl. egy facebook közösség, amely a „Valkói segítők” oldala. Itt sokféle helyzeten tudunk segíteni, miközben össze is fogunk egy jó ügyért. De ilyen az az informális közösség is néhány fővel, akik maszkot varrtak tavasszal és ingyen tudtuk szétosztani. Most újra varrnak, mert az iskolában is kötelező hordani, szükség van rá. Ebben is összekötőként veszek részt. Gyakran magánemberek keresnek meg és hoznak adományt, rám bízzák, kinek adjam tovább. Megbíznak bennem. Tavaly 16 mikulás csomagot készítettem és olyan embereknek vittem el és akasztottam a kerítésére, akikről tudtam, hogy vagy egyedül vannak, vagy nehéz helyzetben. Ez önálló akció volt, ilyet is szoktam: pl. árván maradt (anyuka daganatos betegségben 4 éve meghalt) 6 gyerekes családot napi szinten ha kell, segítem. Velük túrázom a legtöbbet , hogy addig is sokat beszélgessünk ! Az apuka egy hős, aki egyedül látja el a családot.

Aztán egy másik példa: tavaly nyáron egy idegen fiatalember állt meg mellettem az utcán egy terepjáróval, hogy megcsípte egy darázs és ő allergiás rá, azonnal orvosra van szüksége, a mi településünkön akkor nem volt orvos, beültem mellé az autóba és elnavigáltam a szomszédos településre, meg is vártam. Nem jutott eszembe, hogy féljek, csak az, hogy segítsek. A napokban szakadó esőben kellett elmenjek a boltba: botorkáltam a nagy esőben az esernyőmmel. Megállt mellettem egy terepjáró, elvihet- e kérdezte, ne ázzak el ebben a nagy esőben. Ugyanaz a fiatalember volt. A segítség hálát szül.

Az Aranyanyu Díj életem egyik legszebb ajándéka. Sok olyan embert ismertem meg, akik különböző területen teszik dolgukat, segítenek az embereken. Úgy érzem, ha nekem lenne szükségem rájuk, számíthatnék bármelyikükre. Nagyon örülök,hogy ide tartozhatok és nagyon szomorúvá tesz, hogy már halottaink is vannak.

Nagyon mozgalmas az életem, bár már egy éve nyugdíjas vagyok. Komolyan túrázom, most már 15-20 km-es nehezített szakaszon is. A természetjárás, a túrázás az életem részévé vált. Jól érzem magam az életben. Az óvodában a fiam lépett a helyembe: diplomás óvodapedagógus lett. Büszke vagyok rá.