“ A tanári létben a tudás átadása mellett a megértés a fontos, mert minden gyerek más igényekkel jön elénk, és mindenkit abban kell segíteni, amit szeretne.”

Róth Éva Dunaújvárosban gimnáziumi magyar nyelv és irodalom, történelem szakos tanár. Kapcsolata diákjaival, volt diákjaival őszinteségen és bizalmon alapul. A tanítás sokkal többet jelent számára, mint a tananyag átadása, mély, emberi kapcsolat fűzi növendékeihez. A tanórák után színjátszókört vezet, ezzel is segíti tanítványait, hogy megtalálják önmagukat és helyüket a világban. Tehetséggondozó programokban is részt vesz, hivatástudata, lelkesedése töretlen, igazi mesterpedagógus.

Pontosan hol, hogyan mit dolgozol most? Változott a munkád, munkaköröd a díj átvétele óta?

A díj óta nem változott a munkahelyem, továbbra is a Dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban tanítok, vezetem a diákszínjátszó foglalkozásokat. Igyekeztem azonban minél többet képezni magam illetve bekapcsolódni még jobban a tehetséggondozásba. A MATEHETSZ tehetséggondozó folyamatába kapcsolódtam be, és részt vettem a Színművészeti Egyetem dráma tantárgyat módszertanilag megújító programjában két éven keresztül. Már másodszor védtem meg a mesterpadagógus fokozatot, aminek keretében egy olvasási programot dolgoztam ki diákok számára.

Hogyan változtatta meg az életedet a díj? Számodra mit jelentett akkor és mit jelent most?

A díj akkor változtatott az iskolai életen, amikor a sajtó révén még az előkészületek során a hír nyilvánosságot kapott. Volt diákok, szülők jelentkeztek és jöttek be örülni velem. Ez találkozásokban, megkeresésekben nyilvánult meg. Volt olyan osztályfőnöki óra, ahova régi diákok jöttek mesélni, és színjátszó foglalkozás, ahova volt színjátszó toppant be, és hozott egy tálca süteményt a jelenkori tagoknak.  Egyébként a kollégák pozitívan fogadták és örültek.

Mi a jelentősége- a saját meglátásod szerint!- a hivatásodnak, szerinted, milyen tulajdonságok kellenek hozzá, mit sorolnál fel az utódodnak?

Az empátia és a kitartás a legfontosabb, illetve az, hogy szeresse mindenki azt, amit csinál. A tanári létben a tudás áradása mellett a megértés a fontos. Minden gyerek más igényekkel jön elénk, és mindenkit abban kell segíteni, amit szeretne.

Te konkrétan mit adnál tovább?

Egy közösséget teremtettem az iskolában, ami ugyan mindig változó tagokkal, de állandóan működik. Már neve van, és az összetartozáson túl eredményei is vannak. Ezt szeretném, ha valaki vinné tovább.

Szerinted mi jelenthetné/ számodra személyesen mi jelenti a munkád méltó elismerését?

Ha a gyerekek úgy érzik, hogy jó oda tartozni, ahol vannak.

Milyen viszonyok között dolgoztál az elmúlt időszakban (covid 19) és az elmúlt években?

A digitális oktatást kellett elsajátítani, ami elég nagy feladat volt. Most, hogy ennyi idő eltelt, ennek a lélektani folyamataival kell törődni naponta.

Mi az, amin feltétlenül változtatnál?

Valamennyit azon kell változtatnom, hogy a tempó, amivel dolgozom, kisebb legyen.

Éva kisfilmje 2014-ből: