Az Aranyanyuk Szupernők! Erősek, de érzékenyek, céltudatosak, szenvedélyesen imádják a munkájukat

Dr. Balogh Enikő 2016-ban még a Debreceni Egyetem orvostanhallgatója volt, mára már megszerezte az orvosi diplomát, most kezd el rezidensként dolgozni. Mellette ámulatba ejtő aktivitással vesz részt bármiben, amiben segíteni lehet, sok-sok számára fontos ügyet támogat, sportolókkal, színészekkel közösen. Hol kórházat szépít, mikuláscsomagokat osztogat, táboroztat vagy egy újabb adománygyűjtésbe kezd. Megállíthatatlan, azért ma már ő tudatosan szán időt a feltöltődésre, a pihenésre a feszített tempó mellett. Az aktív, fiatal orvost a Magyar Orvosi Kamara Elnöksége 2021. évben a “A Közösségért” díjjal jutalmazta.

Hogyan emlékszel az öt évvel ezelőtti Aranyanyu díj jelölési időszakára? Hogy vagy azóta?

A díj jelölésénél én még egyetemista voltam. Azóta orvosi diplomát szereztem, majd jött a koronavírus. Egy nehéz időszak után, egy megváltozott élethelyzetben kezdtem a pályámat. Most fogom kezdeni igazából a rezidens időszakomat.

Mindennap gondolok a kapott díjaimra. Erőt adnak a hétköznapok küzdelmében. Nagyon büszke vagyok rá, hogy én voltam a legfiatalabb jelölt. Csoda volt az egész időszak. Akkor még naivan azt gondoltam, hogy azok az emberek, akik ennyi jót tesznek, majd mennyire meg lesznek becsülve. Tévedtem! Egyetem után nagyon szerettem volna hazatérni, de ahol legtöbbet tettem, igazságtalanul hátba szúrtak. Elgondolkodtató, hogy ki milyen pozícióban, milyen értékrendet képvisel, és mit véd…

A legtöbb esetben nagyon örülnek nekem, ha valahova jelentkezek. Nagy szükség van a mai világban Aranyanyukra! A jelölés egyébként egy nagyon nehéz magánéleti időszakban talált rám! Nagy szükségem volt akkor a támogatásra, hogy visszanyerjem az önbecsülésemet, talpra tudjak állni. Nagyon hálás vagyok ezért az egészért, ami az Aranyanyukkal járt! Nem csak abban a pillanatban, hanem éveken át végig kísér, hogy igenis szükség van Rám! Amikor jöttem haza a díjátadóról emlékszem nagyon sírtam. Azokban a könnyekben benne volt a boldogság, a fájdalom és az elengedés.

Kaptál-e ajándékba valakit közülük?

Több Aranyanyu van, akit ajándékba kaptam. Hálás vagyok, hogy vagytok az életemben és amikor nehéz időszakon mentem át jöttetek és segítő kezet nyújtottatok. A legfantasztikusabb pedig az, hogy amikor találkozunk, akkor nagy ötletek, tervek születnek. Az Aranyanyuk Szupernők! Erősek, de érzékenyek, céltudatosak, szenvedélyesen imádják a munkájukat. A kisfilmeket nézve mindig gondolkodtam, hogy ilyen még van a mai világban? Igen! Van!

Milyen ma orvosnak lenni?

Orvosnak lenni nem könnyű feladat. Ahhoz, hogy valaki orvossá váljon az ember, rengeteg tanulás, önfegyelem, lemondás kell. Alapvető elvárás, hogy egy orvos legyen okos, legyen jó kézügyessége, legyen empatikus, legyen türelmes, legyen kedves… Nekem mindig az időhiánnyal volt gondom. Rengeteg üzenetet kapok, sokan kérnek segítséget. Van, amikor eltelik 1 hónap a válaszra, mert nincs több kapacitásom. Bármennyire is akar valaki nagyon jó orvos lenni, muszáj határt szabni. Kell egy egészséges egyensúly a munka és a magánélet között. Kell, hogy legyen szabadidő, hogy néha legyen olyan nap, amikor az ember nem csinál semmit, csak van. Az egyetemi évek alatt is nagyon feszített tempót diktáltam. Szeltem keresztül-kasul állandóan az országot. Most értettem meg azt, hogy magamra magamért is kell megfelelő időmennyiséget szánnom.

Én is emberből vagyok. Nekem is vannak nehezebb napjaim. Nálam ez főleg a fáradtságból adódik. Ha van egy nehezebb napom, amikor nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy én azt terveztem, azt a napot aznap este megpróbálom letenni és másnap reggel újra, pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Szerintem ez egy nagyon jó tulajdonság. Megtanultam más emberek véleményét, főleg aki nem is ismer, nem magamra venni. Engem mindig a szívem vitt. Azt pedig elfogadtam, hogy nem szerethet mindenki. Nem bírom a gyűlöletet! Legyünk egymással türelmesebbek és elfogadóbbak!

Sok karitatív feladatot vállalsz, pénzt gyűjtesz, ügyek mellé állsz, fáradhatatlanul.

Nagy az ismeretségi köröm, rengeteg művészt, sportolót ismerek. Volt szerencsém színházban a kulisszák mögött lenni és sportolók mellett versenyeken. Innen jött az ötlet, hogy valakinek egy általa kedvelt embertől egy ereklye sokat jelenthet, én ezzel tudok segíteni, ahol szükség van rá. Vagy a kórházat szépítem, veszünk valamit, amire szükség van, vagy pedig gyógykezelésre megy. Ezzel jót teszek, akitől kérem neki is jó érzés, hogy segíthet és sok jó barátság született úgy, hogy közben segítünk.

A covid hogyan befolyásolta az életedet?

Az én sorsom úgy alakult, hogy Felvidéken kezdtem a belgyógyászaton a covid alatt. Jó körülmények között dolgoztam, jó volt a kollektíva, vigyáztak rám. Egy reggeli vizitnél egy középkorú férfi könnyezve mondta, hogy milyen jó, hogy ott vagyok neki magyar doktornőként. Nehéz időszak volt, főleg kezdőként döntéseket hozni. Volt úgy, hogy 19 napon keresztül szabadnap nélkül dolgoztam. Ami nem öl meg, az erősít.

Jövődre hogy tekintesz?

Szerencsés ember vagyok, mivel két dologra vágyom jelenleg az életben. Egy olyan munkára, amit a szenvedélyemmel tudok végezni és hozzá egy olyan közösségre, ahol elfogadnak és jó lenni. A főnökömhöz pedig gyomorideg nélkül oda lehet menni a problémámmal, mert tudom, hogy segítő kezet kapok. A másik pedig egy otthon egy olyan társsal, aki nem büntet a sikereimért és együtt, egymás kezét fogva, támogatva küzdhetünk az élet viharában. 10 év múlva lesz egy boldog, szerető családom. Egy szép, kis kertes házam kutyával. Remélem a második szakvizsgámra fogok készülni egy olyan területen, ahol kiélhetem a szenvedélyemet, mert annyira szeretni fogom! Könyvet írok és táncolni fogok. Szeretném segíteni a  jövő generációt! Látniuk kell, hogy az élet tele van nehézséggel, sokszor kudarccal, de mindig fel lehet állni és az igazság győz a hazugsággal szemben.

 

Enikő 2016-os kisfilmje: