Családszeretet, gyermekszeretet és egy jó párkapcsolat nélkül nem lehet ilyet vállalni

Tóthné Perei Mártát nevelt gyermekei jelölték a díjra. Senki, aki látta, nem fogja elfelejteni azt a pillanatot, amikor férjével és 5 gyermekükkel összekapaszkodva ünnepelték a színpadon az Ő Aranyanyukájukat. Márti saját gyermeket nem tudott vállalni, egy családi tragédia után döntöttek úgy lelkész férjével, hogy vállalják Márti öccse árván maradt gyerekeinek nevelését. Az ötből ketten már kirepültek, hárman élnek velük, de a legkisebb gyerek is húsz éves. Márti ma is úgy érzi, életük legjobb döntését hozták: ”Én csak ajánlani tudom embertársaimnak, hogy így is lehet gyereket vállalni.” Ma már az unokák születését várják férjével.

Hogy emlékszel az Aranyanyu díj átadására?

Nekem csodálatos élmény volt. Sosem kaptam semmit, és amikor felhívtak csak annyit tudtam mondani, hogy ha a gyerekeim ezt akarják, akkor elfogadom ezt a jelölést. A filmforgatás is óriási élmény volt, a gyerekeknek is. Most ebben a 2020/21-es tanévben Jokébed új iskolába ment, és az egyik tanár rátalált az aranyanyus filmre, nagyon pozitívan reagált.

Mi történt veletek az elmúlt hat évben a díj átadása óta?

A gyerekek felnőttek. A legkisebb is húsz éves. Az ikrek (Rebeka és Mirjám) férjhez mentek. Sajnos a férjem sztrókot kapott időközben, de jól van, én nyugdíjas lettem, de visszamentem dolgozni.

Rebeka fodrász lett, itt laknak férjével a közelünkben. Mirjám gyermekvédelmi szakon végzett, nem dolgozik, mert időközben született egy csodálatos kisfia és vele van otthon.  Nagyon örülünk, hogy az ikrek boldog házasságban élnek. Deborah, Angliában él 3 éve, tanult , most éppen dolgozik.  Ő nagyon határozott, kiegyensúlyozott lány már neki is van egy komoly kapcsolata. Tíz hónapig a vírus miatt nem láttuk, most meglepetésként hazajött. Óriási öröm volt. Volt itt sírás. Petike  jelenleg is tanul, mellette játszótér építéseken dolgozik. Jokébed (Mózes anyjának a neve) 20 éves, ő először gyermekpedagógiát tanult, jelenleg turisztikai technikusi képzésre jár. Hárman vannak velünk. Nagyon hálásak vagyunk értük, nagyon jó velük, öregségünkre is mozgalmas az élet. Én csak ajánlani tudom embertársaimnak, hogy így is lehet gyereket vállalni.

Hogy érzik magukat a gyerekek ebben a helyzetben? 18 éve élnek már veletek.

A jelenben vagyunk, ápoljuk a szülői emlékeket, de elfogadtak bennünket is szüleiknek, úgy érzem meggyógyultak a lelki sérülésekből. Mind a maguk módján szépen élnek. A szüleik sírját rendben tartjuk, illetve már ők csinálják ezt. Ők sosem fogják elfelejteni szüleiket. Amikor meghaltak a szülők mindent, ami nálam volt szétosztottunk köztük és csináltak maguknak emlékdobozt, így vannak saját emlékeik róluk.

Sokáig izgultam, hogy valamelyik gyerek ne örökölje a szenvedélybetegség, de eddig még nem tapasztaltunk ilyet. Ez egy csoda. Persze voltak hullámok, nehézségek, de a vége jó lett. Egyik gyermek diszleksziás volt, igen sokat foglalkoztunk vele, de leérettségizett és valószínűleg az egészségügyben fog dolgozni.

Milyen hatással volt rátok a COVID?

Hárman elkaptuk, a férjem kórházba is került. Én dolgoztam a covid alatt is, de 3 hétig betegállományba voltam, kemény betegség, lányom online tanult, így vészeltük át. Az hiányzott, hogy a férjem első házasságából lévő gyerekekkel nagyon ritkán találkozhattunk. Hat gyermeke van az első házasságából, ő lelkész volt korábban. Nagyon jó férjem van. Nélküle nem tudtuk volna a testvérem gyerekeit befogadni és felnevelni. Férjem már felnevelte hat saját gyermekét és akkor jött a „második fészekalj” testvérem öt gyermeke. Egy nagy házban laktunk Pécelen, azt eladtuk és ma már kisebb lakásban élünk, Budapesten.

Amikor idekerültek a testvérem gyerekei, 47 éves voltam, nekem saját gyerekem nincsen. A férjem még aktívan, majdnem 70 éves, persze itthon is mindent megcsinált. A gyerekek nagyon cukik, én ki vagyok kímélve, amiben tudnak segítenek, kényelmesen élünk.

 Milyen tulajdonság kell, hogy felvállaljon valaki ennyi nem saját gyermeket?

Családszeretet, gyermekszeretet és egy jó párkapcsolat nélkül nem lehet ilyet vállalni. Én nagyon szeretem a gyereket. Ha fiatalabb lennék, még vállalnék. A férjem minden reggel egy- egy gondolattal indított el és ez így van mai napig is, ez nagyon sokat jelent. Keresztyén életet élünk, a hitnek nagy szerepe van az életünkben és ez fantasztikus biztonságot ad.

Szerinted mi közös az Aranyanyukban?

Mindenki próbál ereje felett teljesíteni, én azt gondoltam ott, hogy amit én csinálok az semmi ahhoz képest, amit a többiek csinálnak, ahogy az életüket odaadják az emberekért,a legjobbat próbálják kihozni magukból.

Mi volna a te teljesítményednek a méltó elismerése?

Nekem el van ismerve a munkám. Megkapom a gyerekek szeretetéből. Az, hogy ennyire cukik és ilyen jól állnak hozzánk, azt gondolom, hogy később is így lesz. Megkapjuk azt az elismerést, amire vágyunk. Pécelen olyan nagy hely volt,hogy mind a 11 gyerek és családja velünk lehetett többször is egy évben, 25 emberre főzni nekem megszokott dolog volt. Most a vírus miatt már nem nagyon tudunk így együtt lenni, meg hát a mostani házunk sokkal kisebb. Remélem, nyáron majd újra együtt lehetünk.  Borzasztó trauma volt, mert az öcsém gyerekei az öcsém tragédiája, szenvedélybetegsége miatt is kerültek ilyen helyzetbe, de nekünk ez egy áldás volt.

A gyerekeknek 3-4 oldalban leírtam az apukájukat, ahogyan én ismertem, hogy legyen ilyen emlékük is . Az édesanyjukat nagyon szerettük, anyukám is,utolsó pillanatig,de ő is a szenvedélybeteg volt. Tartottuk vele a kapcsolatot amíg élt, mindig elvittem hozzá a gyerekeket, sok fénykép van, az anyai nagypapától kaptak róla gyermekkori képeket

Milyen terveid vannak még?

Szeretnénk az unokákat látni. Addig élni derűben, egészségben. Nagyobb tervünk már nincsen.

Márta 2015-ös videója itt látható: