Egy-egy jó szó, érintés, simítás is gyógyító lehet...

Molnárné Gardi Katalin a Csongrád Megyei Egészségügyi Ellátó Központ vezető aneszteziológiai szakasszisztense. Több mint harminc éve dolgozik az intézményben, ez az első munkahelye. A legfontosabbnak azt tartja, hogy a betegek biztonságban érezzék magukat, félelem nélkül élhessék meg a beavatkozásokat. „Egy-egy jó szó, biztatás, kézsimogatás elaltatás előtt csodákra képes” - vallja Katalin, aki nem is titkolja, hogy a hivatása az élete. Miután munkahelyén rengeteg energiával elvégzi a műtő, adminisztráció, logisztika körüli mérhetetlen mennyiségű feladatát, lakóhelyén, Földeákon folytatja mások segítését.

Mi történt veled 2017 óta? Változott e munkád?

A makói kórházban dolgozom, vezető anaesthesiológus szakasszisztens vagyok. Tudom, hogy manapság ez nem érdem, de ez az első munkahelyem. Idén 39 éve, hogy ebben az intézményben dolgozom. Büszke vagyok arra, hogy itt ebben a kis városi kórházban találtam meg azt a hivatást, amit minden nap szeretettel és örömmel végezhetek. Számomra ez egy nagyon nagy ajándék az élettől. Az Aranyanyu Díj óta nem sok minden változott a munkámban és a munkakörömben. Továbbra is sokan fordulnak hozzám bizalommal. Sokszor akár egy-egy beteg meglátogatásával is tudok segíteni, hiszen az utóbbi években a COVID gyökeresen felforgatta mindenki életét. 

Hogyan emlékszel a jelölésedre a dijkiosztóra?

A díjkiosztót soha nem fogom elfelejteni és sokáig el sem hittem, hogy Aranyanyu lettem. Hálás vagyok Nagy Ibolyának, hogy méltónak talált arra, hogy jelöljön erre az elismerésre, valamint Rácz Zsuzsinak, hogy megálmodta a díjat, nekünk női segítőknek. Boldog voltam, hogy ott lehetett a családom, a gyerekeim, amikor átvehettem az üvegszobrocskát, hiszen ebben az elismerésben ők is benne vannak, valamint a kollégák és maguk a betegek is. A díjkiosztó után sokan gratuláltak, közvetlen kollégák, Makó város és Földeák község képviselő testülete is. 2017-ben a díj kiadásának 7. évében már egy nagyon rangos  elismerés volt az Aranyanyu Díj, ezért számunkra hihetetlen, hogy 2018-tól támogató nélkül maradtunk és azóta sem születtek újabb Aranyanyuk.

Milyen hozadéka volt a díjnak az életedben?

Én úgy gondolom azzal, hogy díjazott lettem nem csak én nyertem, hanem az a közösség is ahol élek. Földeák-Könyvtár-Nyugdíjas klub stb. A  ”Mamákkal” több kórház gyerek koraszülött osztályainak (nem csak ott, ahol aranyanyuk dolgoznak) horgolt kis sapkákat, polipokat, takarókat, babafészkeket készítettünk. Ezzel a kezdeményezéssel olyan sikerélményhez jutottak a mamák is, amely pozitív hatással volt mindenkire. Megtanultak 7 pettyes katicákat is horgolni, hogy a gyulai cukorbeteg gyerekeknek ajándékba adják ( a 7 petty a jó vércukor értéket szimbolizálja) és az alapítvány jelképe. A COVID enyhülésével ezeket a kezdeményezéseket folytatni szeretnénk, hiszen jó néhány ajándék  még dobozban hever. Az Aranyanyu Díjjal kapcsolatban egy megtisztelő felkérést is kaptam, egy szakdolgozói kongresszuson (VITA 2018. december 1.) mondjam el az én siker történetemet, hogyan lettem anaesthesiológus szakasszisztensként Aranyanyu. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen mély érzelmeket váltok ki az előadásommal. Meglepetés vendégként meghívtam Rácz Zsuzsit a díj megálmodóját. Megható pillanatok voltak, az egész terem sírva tapsolt. Ezután még több helyszínre  kaptam meghívást, többek között a Honvéd Kórház szakmai napjára, valamint a MESZK nagy kongresszusára… Az Aranyanyu Díj számomra ”A  DÍJ” és amíg élek az is marad. Úgy gondolom a díjnak köszönhetem azt is, hogy belekerültem egy 2020-as pályaválasztási kiadványba. Ez a füzet az iskolákban a gyerekeket és a szülőket szólítja meg. A cél az egészségügyi pálya népszerűsítése. 

Lett e olyan baráti kapcsolatod, amit az Aranyanyuktól kaptál?

Gyakran láttam, hogy szoros barátságok alakultak ki több Aranyanyunál is. Természetesen nekem is van ilyen,  barát. Nagyon fontos számunkra, hogy a közösség egyben maradjon, de ezért nekünk is tennünk kell. Annak ellenére, hogy támogató nélkül maradtunk mégis létrejött 2019 őszén az I.Aranyanyu találkozó. Az én kis falum közösségének segítségével 2 napot tölthettünk együtt szeretetben Földeákon. A Mamák munkáját is támogatták az Aranyanyuk, hogy újabb polipok és katicák készülhessenek. (A COVID szintén meghiúsította az újabb találkozót). 

Hogyan látod a szakmád jelenét, jövőjét? Mit adnál át az utódodnak?

Az egészségügybe egyre kevesebben jönnek dolgozni. Erkölcsi és anyagi megbecsülés nélkül nem is fognak. Szakmai alázat és empátia elengedhetetlen ezen a munka területen, valamint tisztelet a beteg ember iránt. Az is lehet, hogy az én generációm az utolsó, akik ebben a szellemben tudnak még dolgozni. Fontosnak tartom, hogy az embereknek nem csak a testével, hanem a lelkével is kell foglalkozni. Egy-egy jó szó, érintés, simítás is gyógyító lehet. Én ezt adnám tovább és abban bízom, hogy lesznek még követőim.  

 

Kati 2017-es filmje: