“Engem érdekel maga az ember is. Az egész érdekel, mert ezek összeérnek.”

Dr. Bartha Tünde nőgyógyász jelölése idején kórházban dolgozott. Ma már elsősorban magánrendelésén fogad pácienseket: itt sokkal inkább tudja biztosítani azt a figyelmet, amit ő fontosnak tart, amit a páciensre szeretne fordítani, mert szerinte már a figyelem is gyógyító. Több generáció is jár a rendelőjébe. Annak örül a legjobban, ha az anyák a lányaikat is elhozzák- tinédzser nőgyógyászattal, felvilágosítással, megelőzéssel is foglalkozik. A Mályvavirág Alapítvány tagjaként önkéntes munkát végez, a legkényesebb kérdéseknek is örül, ha hozzá fordulnak vele.

Változott-e az életed 2013 óta?

Azóta nekem gyökeresen megváltozott az életem. Előtte a debreceni Klinikán is dolgoztam és magánrendelésem is volt. Majd egy idő után négy órában még maradtam a kórházban, aztán végleg eljöttem. A férjemmel magánrendelőben dolgozunk. Reggeltől estig tartó munka ez is. Azért egy ideig jártam vissza ügyelni, mert hiányzott az a fajta munka és követni tudtam a betegeket, akikkel nappal találkoztam. Én szeretek leülni a beteg ágy mellé, s este, késő éjszaka erre több lehetőség van. Korábban mindig úgy éreztem magam, mint egy fehér „Dartvéder” aki a köpönyegében szalad végig, egy zöld fénykarddal. Most már az ügyeletet sem csinálom. A páciensekkel való kontaktus továbbra is megmaradt, hiszen a rendelőben sokakkal találkozom. Ami nagyon jó érzés, hogy vannak, akik már lányukat is hozzák hozzám. Örülök, ha egy komplett család jön el, nagymama, lánya, unokája, testvére. Ez olyan, mint egy csajos nap. Szeretem a nőkkel való kommunikációt. Foglalkozom gyerek nőgyógyászattal is, ezt nagyon fontosnak érzem, mert a prevencióra tudok ilyenkor a legjobban fókuszálni. A megelőzés lehetőségére. Örülök, hogy fel lehet ismerni és gyógyítani a betegségeket, de a megelőzés a legjobb. Lehetőséget biztosítok arra, hogy meg tudják, hogyan tudnak nőként egészségesen élni. Ebben nemcsak a nőgyógyászati vizsgálatot értem, hanem azt is, ha megtanulnak testükre úgy odafigyelni, ami a nekik legjobb. Én nagyon szeretek a rendelőben beszélgetni.

Magánrendelőben több idő van, mint a klinikán, szakrendelésen egy-egy betegre?

Más itt. Ott nem tudott annyira megteremtődni az intim, bizalmi légkör. Itt a környezetet is úgy tudtuk kialakítani, hogy amikor bejönnek, mintha nem is rendelőbe, hanem egy nappaliba vagy egy spa recepcióba jönnének. Nap rendelő a nevünk, s szerintem olyan is.

Van aki azt mondja együtt dolgozni családtaggal nem túl egészséges. Ezt hogy kezelitek?

Nem vagyunk azért sokat együtt, mert hiába egy helyen vagyunk, reggel és este találkozunk. Nekem nagyon fontos, hogy van egy szakmai támaszom, mindig lehet valakitől kérdezni. Kontroll kell az embernek. Én szerencsésnek érzem magam, sokrétű a munkám, kicsit spirituális vonalát viszem a nőgyógyászatnak, ha lehet ezt mondani, ráérzek a problémákra, a kérdéseim is célba érnek többnyire. Minden betegségnek van lelki háttere is, van, hogy csak ezt kell megtalálni. Az edukáció, az intim edukáció nagyon fontos nekem, hiszen gyakran tabu téma ma is. Én erre figyelek, hogy fiatalok is érezzék, ide jöhetnek. Korábban is jártam középiskolába un. felvilágosító órát tartani és azt vettem észre, hogy úgy sikerülnek ezek az alkalmak, hogy utána is odajönnek hozzám és bátran kérdeznek.

A család és munka jobban összeegyeztethető, így, hogy csak nappal kell dolgozni?

Mozaik családunk van. A férjemnek három gyereke, nekem egy gyerekem van és nagyon jól jött össze a család. Sajátunknak érezzük mindegyiket .26,20,16,15 évesek, három lány és egy fiú. 12 éve élünk együtt. Lányom van és ő is támogat a munkámban, büszke rám. Pl.a Mályvavirág  Alapítványnak volt  egy programja, együtt voltunk a lányommal és nagyon büszke voltam rá és ő is énrám, mert azt mondja milyen jó,hogy ő ebben nőtt fel és ő a barátnőinek is el tudja mondani mi, miért fontos.

Mit szólt a környezeted, amikor jelöltek Aranyanyu díjra?

Támogató volt az akkori környezetem, terhes patológián dolgoztam 2013-ban. Az a szívem csücske volt, ők nagyon büszkék voltak rám. A családom is büszke volt, a férjem volt ott velem a gálán is, ő nagyon támogat engem, biztonságot nyújt nekem. Akkor én nem tudtam, hogy több száz embert jelöltek és azok körül választottak ki engem döntősnek.

Kapcsolható a díjhoz valamilyen változás az életedben?

Nem ugrik be semmi. Engem a jelölés is zavarba hozott, én annyira drukkoltam annak, aki megnyerte, mert én azt éreztem akkor, hogy ő érdemli meg ezt. Teljes lelkesedéssel tapsoltam neki a gálán. Amikor telefonáltak először, fel sem fogtam, azóta sem, most tudtam meg, hogy ilyen sok ember közül választottak, örülök neki, de engem nagyon zavarba hoz az ilyesmi. Abban nőttem fel, az embernek tennie kell a dolgát, ahogyan a képességeinek megfelelően tud és majd a végén egyszer kiderül jó út volt-e vagy sem. Ha nyílt szívvel, maximális tudással állok minden beteghez, meg kell térülnie. Van bennem valamilyen blokk, hogy nem a díjaknak kell örülni, hanem annak, hogy ha egy beteg bejön, akkor megkapja amiért jött, hiszen nem könnyű elmenni nőgyógyászhoz.

Egy dologra azonban emlékszem, hogy TED előadást tarthattam, s ennek a felkérésnek az egyik alapját az adta, hogy tudták Aranyanyu-jelölt voltam. Itt az alapítvány és a méhnyakrák szűrésre is felhívtam a figyelmet, s erre sok pozitív visszajelzés jött.

Szerinted mi a közös az Aranyanyukban?

A teherbírás. Ez a szó jut eszembe elsőre. Azt láttam ott a gálán is, milyen fáradhatatlanul teszik a dolgukat és ezt természetesnek is veszik. Csináljuk, mert ez a dolgunk, mindegy hogy ezt látják vagy sem.

A te hivatásodnak mi a jelentősége, milyen tulajdonság kell hozzá, hogy olyan lehessen, mint te? Mit mondanál az utódodnak?

Én kíváncsi vagyok az emberekre, ezt a gyermeki kíváncsiságom megőriztem. Engem érdekel maga az ember is. Az egész érdekel, mert ezek összeérnek.  Míg az ajtón beér, már sok mindent látok. Akiket régebb óta ismerek, azoknál felismerem a változást és érdekel, mi történik velük.  Én szeretem őket figyelni, a lelküket is. A fiataloknál is ez nagyon fontos, hogy legyen valaki, akinek elmondják a bajukat. Lehet velem beszélni, lehet tőlem megkérdezni olyat is, amit kellemetlen megkérdezni otthon, s nem azért mert rosszban vannak, hanem mert ez a téma még gyakran most is tabu. Az is jó, hogy van sok női nőgyógyász. Ez régebben nem volt jellemző. Tudom, hogy van, akinek ez nagyon fontos. A fiatal lányok szívesebben jönnek női nőgyógyászhoz. Összefoglalva, ha utódomnak kellene mondani: szeresse az embereket, legyen érdeklődő velük, szánjon rájuk elég időt.

Mi jelentené a munkád méltó elismerését személyesen, vagy a te szakmádban dolgozóknak?

Nem kézzelfogható dolog. Ha én megélhetném azt, hogy sikerült annyi mindenkinek eljuttatni a méhnyakrák megelőzés fontosságát és megérném, hogy nincsen méhnyakrákos beteg a világon az lenne a méltó elismerés nekem.Ennek van realitása egyébként, ez valós esély, ha eleget beszélünk róla. Ha van elég fórum, ahol ezt elmondhatom, közvetíthetem, hogy rájöjjenek arra, hogy van egy olyan rákfajta, ami megelőzhető. Vannak olyan országok ahol látványos az eredmény, például Ausztráliában. Ők azt mondták 10-20 éven belül nem lesz méhnyakrák. Az orvostársadalomban általánosságban nem tudom erre a választ, de nekem nagyon szerencsém van. Nekem minden nap van olyan, amitől boldog tudok lenni. Akár a rendelőben akár a családomban. Én olyan helyen nőttem, ahol azt tanultam, amit tudok, annak megfelelően cselekedni kell. Én azt érzem, hogy a mikrokörnyezetemben, ha tudok arról beszélni arról, amit fontosnak tartok, akkor megtettem, amit kell. Mindenkinek így kellene dolgozni. Ha fásult, merjen változtatni, de a küldetés tudatra szükség van.

A járvány hogyan változtatta meg az életedet?

Tavaly tavasszal be kellett zárni a rendelőt, néhány hétig nem dolgoztunk. Furcsa volt otthon maradni, először nem tudtam mit kezdeni, de sokat beszéltünk a páciensekkel telefonon. Csináltunk egy online felületet is nekik, hogy a legfontosabb információkat átadjuk, lehetőséget adjunk konzultációra, hogy el lehessen dönteni, milyen kezelést igényel egy adott helyzet. Sokan jelentkeztek, így nem voltunk híján a munkának. Aztán amikor lehetett, folytattuk a rendelést betartva a szabályokat. Nyár óta teljes üzemmódban vagyunk. Sokkal többen is jönnének azt látom, mert az állami rendszerbe most nehezebb bejutni, ez hosszú távon nehezen uralható. Nekünk észnél kell lenni, nem szabad a covidra fogva szűrést kihagyni. Ez nőgyógyászatnál különösen fontos, hiszen olyan nehéz elindulni egy ilyen vizsgálatra.

A Mályvavirág Alapítvány fontos része életednek. Néhány szót mondanál e erről?

Igen a Mályvavirág.  Öten voltunk benne kezdetben, méhnyakrákos nők gyógyulásáért jött létre. Most már nagyok lettünk. Aki engem jelölt, ő megírt egy gyógyuló könyvet a „Minden anyuka meggyógyul” címmel, amihez segítséget nyújtottam. Ő azóta már Európai Onkológia Társaság civil tagozatának vezetője. Vannak az országban Mályvavirág pontok, találkozó helyek az érintetteknek. Nemcsak a betegeknek, hanem a hozzátartozójuknak is. A járvány alatt személyesen sajnos nem lehet, találkozni, de van facebook csoport is, vagyunk orvosok is benne, s ha kérdeznek, akkor válaszolok. Ezt napi szinten csinálom, ez nekem karitatív munka. Én nagyon szívesen csinálom, mint ahogy az iskolai munkát, sok diákot el lehet érni. Felgyorsult a világ sok az információ, de a fiataloknak ugyanazok a problémáik, mint 20 vagy 30 évvel ezelőtt. Azt látom viszont, manapság könnyebben rákérdeznek a problémákra. Ezt az önkéntes munkát nagyon fontosnak találom.