Megértés, empátia! Egy kézfogás egy simogatás nagyon sokat jelent, javíthat a beteg állapotán

„Egy általam tartott tanfolyamon egy ikerpár is részt vett, az édesanyjuk pészmékeres volt és később megállt a szíve. A lányok a tőlem tanultaknak köszönhetően megmentették az anyukájukat.”

Zádor Attiláné, Éva a debreceni Kenézy Gyula Kórház Tüdőgondozó Intézetében asztmanővér, calmette védőnő volt. Lelkiismeretesen végzett munkája mellett mindig nyitott szemmel járt, hogyan segíthetne, mivel tehetné jobbá mások életét. Gyerekei iskolájában aktív önkéntesként életmentő elsősegély tanfolyamokat, és dohányzás prevenciós előadásokat tartott. Amikor megtudta, hogy az iskolában egy kislány szívtranszplantáción esett át, jótékonysági bált és árverést szervezett, hogy a befolyt összeggel támogassa a kislányt, és az őt egyedül nevelő édesanyját. Jelenleg nem az egészségügyben dolgozik, de terve, hogy visszatér a gyerekekhez, és folytatja a prevenciós munkát az iskolákban.

Hogy alakult az életed az Aranyanyu-díjat követően?

2017-ben 32 év egészségügyi szolgálat után hagytam el az eredeti pályámat, az egészségügyet. Imádom a szakmámat mai napig is. Komoly tanulmányok és végzettség szükséges hozzá. Nagyon sok munkát fektettem pl. a dohányzásról való leszoktatás programba létezik leszoktató tréner által vezetett leszoktatóközpont. Én is 3 évig működtettem Debrecenben egy leszokó segítségnyújtó rendelést. Nagyon nagy sikere volt, sok eredményes leszokással.  A lényege a magatartás a tanult viselkedés minta megváltoztatása, valóban hatékonyan el lehetett hagyatni a dohányzást. Láttam, hogy nagyon sokan le tudnak szokni, ez motivált. Segítség nélkül csak 1 % sikerül. Mindenféle ellenszolgáltatás nélkül csináltam. Közben a tüdő osztályon dolgoztam, de ott nem éreztem annyira, hogy ebben a tevékenységben támogattak volna. Emellett csináltam újraélesztő tanfolyamokat, és dohányzás prevenciós előadásokat iskolákban, gimnáziumokban, munkahelyeken, klubokban, felnőtteknek, gyerekeknek. Igyekeztem érdekessé tenni ezeket a foglalkozásokat, mert tudom, hogy ijesztgetéssel, betegség tudattal nem lehet célt érni náluk. Még most is van, aki megkeres, hívna előadásra. A pandémia miatt sok felkérésem elmaradt, remélem ezt nem sokára ismét folytathatom.

Mivel foglalkozol mostanában?

Három éve álltam más pályára, férjemnek van egy kávés cége, kávét pörkölünk, kávégépekkel foglalkozunk. Brazíliából, 8 égtájról hozzuk a kávét, és itt pörköljük Magyarországon. Megalkottuk a magyarok kávéját, minőséget állítunk elő.   Én területi képviselőként dolgozom a cégünknél. Elvégeztem a vendéglátót, üzletvezető képzést. Lélekben mindig egészségügyis maradok, és ha vége a Covidnak akkor szeretnék visszatérni legalább a gyerekekhez.  A prevencióra szeretnék több figyelmet fordítani, itt az új őrület az elektromos cigaretta, Iqos, ami nagyon káros, egyszerű, minimalista, okoseszközt utánoz, elhiteti, hogy nem káros, sajnos ez előkapuja a dohányzásnak. Ezt továbbra is nagyon fontosnak tartom „Ne  szokj  rá!”. Ahova eddig is jártam, azokba az iskolákba szeretnék visszamenni majd a prevencióval is, és újraélesztő tanfolyamot is tartani. Van egy történetem. Egy ikerpár is részt vett a tanfolyamomon, az édesanyjuk pacemakeres volt és megállt a szíve. A lányok a tanfolyamon tanultaknak köszönhetően megmentették az anyukájukat. Sajnos eszközeim nem nagyon vannak, mindig kölcsönbe kaptam az eszközöket mentő állomásról, oktató osztályokról.

Az a célom, hogy létrehozzak egy Füst-Ölő nevű klubot ahova bárki bármikor bejöhet, és segítséget kaphat, motivációt nyerhet. Erre szükség van, hogy az emberek bejelentkezés nélkül, bármikor segítséget tudjanak kérni, lássák másnak is sikerült, és ott mindenképpen azt lássák, hogy van megoldás, ez Nyugat - Európában már szervezetten működik. Elhatároztam, hogy a megyében mindenképpen létre fogom hozni ezt a klubot. Nagy a baj ezen a területen, nagyon kicsi a leszokás hajlandósága, az árral nem tudják az embereket leszoktatni pedig már 2000 Ft egy doboz cigaretta. Nagyon erős függőséggel állunk szemben.

Változott az életed a díj hatására?

Sokan gratuláltak a munkahelyen, barátok, de nem változtatta meg az életemet. Sajos az a pénz amivel egy alapítványt álmodtam meg nem számomra hozta meg a sikert. Talán így jó ez.  Zsuzsit  is, szeretem ahogyan kiáll a nőkért. Erre szoktam is hivatkozni, mert egy harcos nő állt ezen ügy mögé. Nagyon, nagyon jól esett, hogy megdicsértek. Csire Zsuzsi szívtranszplantált kislány sorsát figyelemmel kisérem immár 7 éve. Sajnos,  Zsuzsi  a  2.  transzplantációra  vár. Esztergályos Patrik Alapítványán keresztül nem rég fejeztem be egy nagy kampányt, amiben pénzadományt, levegő, víztisztítót, festő brigádot szereztem. A lelkitámogatás Zsuzsi édesanyjának, családjának nagyon fontos. Egy eliptikus tréner megszerzésén dolgozom most. Sok a rászoruló nem könnyű egy ügy mellé állni. Sokszor fordultam a Gyermek Ág Alapítványhoz, ahol védőoltás kifizetését eszközöltem és kértem pénzt.

Mit jelent neked a Aranyanyuk közössége?

Nagyon jó érzés ebbe az Aranyanyu közösségbe tartozni, erre sokat szoktam gondolni, ha támogatást kérek egy ügynek, akkor hivatkozok is az Aranyanyuságra.

Szerinted mi közös az Aranyanyukban?

Maga a női mivoltunk ad egy olyan szerepet, az „anyaszerepet”, a gondoskodás, magadhoz ölelés, a gyerek, a gondoskodás az önzetlen szeretet érzését. Valamint a kitüntettetek, olyan szakmában dolgoznak, ami eléggé nőies is. Ösztönlények vagyunk, az anyai szerepvállalásból adódhat az, hogy mennyire erős az ösztön, hogy másoknak segíthessünk.  Fontos, hogy mintát adjunk. Sok Aranyanyu, Terézanyu van egyébként is a világban, mindenki Aranyanyu tud lenni, csak el kellene kezdeni meglátni őket.  Adni nagyon jó, ezt visszakapjuk életünk során. Én mindig ilyen adó ember voltam, évtizedekkel ezelőtt is, ötször futottam defibrillátorért, nyolcszáz embert toboroztam össze, időseket, babakocsisokat, nagymamákat. Aki a legtöbb csapattaggal rendelkezett az nyert. Például a vakok is szerettek volna defibrillátort, a vak és csökkentlátóknak fogtam a kezét, és végigsétáltam a távot, hogy lehessen életmentő gépük. Percenként meghal egy ember, mert megáll a szíve. Nagyon fontos téma nekem ez, a szívügyem szószerint.  Készülök a hatodik közösségi futásomra defibrillátor megszerzésére.

Mi a jelentősége a hivatásodnak, milyen tulajdonság kell hozzá?

Azt látom, nem vonzó a fiataloknak egészségügyi dolgozó lenni, nincsen megbecsülése a szakmának, anyagilag sem.  Ha mégis lenne utódom, azt mondanám neki, nézzen bele a beteg szemébe, fogja meg a kezét, simogassa. Megértés, empátia! Egy kézfogás egy simogatás nagyon sokat jelent, javíthat a beteg állapotán. Nem mindig a nyugtató és gyógyszer a megoldás, néha többet segít a személyes kapcsolat, törődés. Legfontosabb az emberi szó, a meghallgatás, az odafordulás a másik problémájának meghallgatása. Természetesen fontos a szaktudás is, elég sok hibát látok az egészségügyben, ezt a szakmát tudni, érteni kell, szükség van állóképességre, megfelelő fizikumra. Tudni kell 12 órán át talpon maradni. Most ezt a covid osztályokon sajnos nagyon érzik a kollégák. Nehéz ezt átadni a fiataloknak, fizikailag és lelkileg is nehéz szakma ez.

Mi volna számodra méltó elismerés szerinted?

Soha nem kaptam elismerést a munkahelyemen, nekem ezért volt jó az Aranyanyu-díjra jelölés, kárpótolt, kiemelt.  Lehet, hogy azért, mert mindig nagy volt az igazságérzetem, s ki is mondtam, amit gondoltam, ennek nem mindenki örült, talán ez is oka annak, hogy szakmán belül nem kaptam elismerést. Úgy fogalmaztam az utolsó Sándor Mária voltam.  Én úgy látom, hogy nagyon nehéz az egészségügyi dolgozók helyzete, sok a kiégett, elfáradt kolléga, aki betegen vonszolja magát a munkahelyére, majd a második, harmadik munkahelyén is helyt kell állni.

Mi van a munka mögött? Mi újság a családodban, magánéletedben?

A lányom jelölt a díjra, aki azóta gyógytornász lett.  Ő is, segítőkész ember.  A gyönyörű, hosszú haját azért vágatta le, hogy egy beteg gyerekeken segítsen, példakép lett sokan tettek így utána. A Dévény-módszer érdekli, koraszülötteknek szeretne vele segíteni. Mindenképpen gyerekekkel szeretne foglalkozni. A fiam angol szakos középiskolai tanárnak tanul, egyetemista. A férjemmel 30 éve vagyunk együtt, ő a kávés szakmában vállalkozó, javítja a gépeket, én értékesítek. Szabadidőnkben sokat kerékpározunk együtt, van két kutyánk, finomakat főzök, és az asztalnál együtt tudunk lenni. A barátaim társasága is fontos.

A Covid változtatott az életeden?

Egy éve folyamatosan megyek, dolgozom, persze betartom az előírásokat és ajánlásokat, ahol szabálytalanságot látok azért ott szólok. Mivel a volt szakmámba is fertőző betegekkel foglalkoztam, nem érintett rosszul, mentálisan nem féltem. Az oltás mellett is kampányolok. Sajnos nincsenek rendezvények, nincsenek, előadásaim, nem folytathatom a prevenciót. Hiányoznak az emberi kapcsolatok, az internet világa nem pótolja a személyes beszélgetést, a simogatást, érintést.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Füst-ölő   klub   létrehozása   és   működtetése, az ehhez   megfelelő   légzésfunkciós   gép,   amivel   a   COPD betegséget kilehessen szűrni,  valamint  CO mérő, ami sajnos tönkrement.  Az újraélesztés technikáját minél több embernek, gyermeknek megtanítani.

Van-e valami, amit még szeretnél elmondani?

Én a segítő önkéntes tevékenységemet nem a munkámban csinálom, a magánéletemet, szabadidőmet áldozom fel erre, rengetek éjszakát, szabadnapot, hétvégét. Számomra a segítő tevékenység nagyon fontos, és teljes embert kíván. Egy számomra példaértékű írónő – Szabó Magda- szavait idézném:

„Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.”

Éva 2014-es filmje itt látható: