“Minden Aranyanyuban azt látom, hogy nagy az elhivatottság és a bátorság: egyik a másik nélkül nem visz előre.”

Dr. Katona Renáta a nőgyógyászok új, más szemlélettel rendelkező generációját képviseli: egyik páciense meghatottan mesélte, hogy kezelése legnehezebb időszakában Popper Péter Örömkönyv c. című kötetét kapta tőle ajándékba… Reni doktornő, ahogyan sokan nevezik, közvetlen, mosolygós, sőt: kedvessége gyógyító erejű. Ami talán a legfontosabb: partnerként kezeli betegeit. Hosszú utat járt be, míg megtalálta helyét a rendszerben, ebben sokat segített neki, saját bevallása szerint, az Aranyanyu - díj. Él- hal a munkájáért, folyamatosan képzi magát és fejlődik, sok társadalmi szerepet vállal, önkénteskedik, mert rendkívül fontosnak tartja a megelőzést, felvilágosítást. Szegeden él, férjével és kamasz fiával és most már egy édes új családtaggal, egy golden retrieverrel együtt.

Hogy vagy mostanában?

Remekül, a helyemen vagyok.

Egy rövid időre sajnos átkerültem a másik oldalra, tavaly leterített egy betegség. Másként látom azóta a világot. Sokkal jobban odafigyelek magamra, életmódomra. Többet törődöm magammal. A családdal is minden rendben, már négyen vagyunk. Új családtagunk az imádott golden kutyusunk. Vidámságot, sok sétát és komoly tanulási folyamatot hozott magával a családunkba. Ami a munkát illeti, mindkét rendelőmben nagyon jól érzem magam. Annyira jó volt megteremteni mindezt, úgy érzem, valamiféle teremtő energia segített. Ha valahova vissza kell nyúlni, akkor a betegeimnek a visszajelzését tekintem sikernek. Ennek eredménye az Aranyanyu-díj is. Ehhez fogható elismerés érzése még soha nem volt az életemben.

Mi változott az életedben az elmúlt években?

Eljöttem minden olyan munkahelyemről, ami már nem volt inspiráló számomra. Megszüntettem mindent, amiben nem éreztem jól magam. Jelenleg már csak Szegeden és Pesten dolgozom a saját rendelőmben.  Ezzel egy álmom vált valóra. Csaknem két évig készült a cuki kis rendelőm. A szegedi asszisztensem jár velem Pestre is, amiért nagyon hálás vagyok, úgy érzem, stabilitást ad. A betegek hálásak, hogy közvetlenül bennünket érnek el, annyi időt tudunk rájuk szánni, amennyit igényelnek. Sokkal lelkesítőbb, emberibb így dolgozni. Műtéti lehetőségem egy magánintézményben volt tavaly decemberig, amit megszüntettem.  Most már van kapcsolati hálóm, hogy mindenkinek tudok ajánlani kiváló specialista szakembert. Velük én is tartom a kapcsolatot, így a betegről mindig van visszajelzésem. A beteg is akkor jár legjobban, ha a problémájának megfelelő legjobb szakemberhez kerül. Én megszervezem, felhívom, kapcsolatban maradok a kollégákkal, így a beteg a legjobb ellátást kapja, amit kaphat.

Mit gondolsz a változásokról a meddőségi segítségnyújtással kapcsolatban?

Örülök, hogy bővülnek a meddőségi problémákkal küzdők lehetőségei. Ezzel a várakozás is rövidülhet, gyorsabban kapnak segítséget. Jó hírnek tartom azt is, hogy a gyógyszereket támogatják, így a kisebb pénzűek is hozzájuthatnak. Egyelőre annyit látok, hogy a karantén idejét leszámítva, nem hosszabbodott a várakozás.

Hogy emlékszel vissza a jelölés idejére?

Nekem egy aranykor volt, az egyik legszebb, legtöbb megerősítést hozó időszak. Különösen jólesett, hogy a közönség díját kaptam meg. Akkoriban én nem is voltam még közösségi oldalon, a betegek osztották meg egymással a jelölést, ők szavaztak.  A jelölés maga is nagyon megtisztelő volt, én annak hatására vettem a bátorságot, hogy a klinikai rendszerből kilépjek, a magam urává váljak, emellett önkéntes segítő is legyek.  Ennek Magyarországon az egészségügyben nem nagyon van még gyakorlata.  Úgy zajlott, hogy vállaltam oktatást és heti egy napos munkát a klinikán, cserében elláthattam a betegeimet. Sajnos ez nem sokáig tartott, több okból véget ért ez az időszak. Helyette létrehoztuk a Felelősen Magadért Alapítványt, ahol közhasznú, nőgyógyászati edukációs munkát folytatni tudom folytatni. Hálás vagyok ezért a lehetőségért és úgy érzem, jó kis csapat vagyunk

Hogyan változott az életed a Covid megjelenésével?

Kevesebb személyes találkozásra volt lehetőségem a betegekkel, az előadásaimat sem tarthattam meg, így én is az online térbe szorultam. Szakmai közösségi oldalt hoztam létre, online előadásokat, fogadóórákat tartottam, videókat készítettem. A filmek után sokan megkerestek. Korábban nem igazán voltam jelen a közösségi oldalakon, de most láttam, hogy sokaknak nagyon nagy segítség. Megnyugvást jelentett a betegeknek, hogy kapcsolatot tudnak tartani velem. Nem ez a végleges megoldás, de jól jött ez a lehetőség, amikor nem volt másra mód. Nemrég volt a menopauzáról egy online beszélgetésem. Utána nagyon sokan kerestek meg privátban. Volt köztük egy férj is, meglepetést okozott, hogy férfiak is nézik. Elmondta, hogy a felesége már hosszabb ideje nagyon rossz hangulatban van, mert fél, hogy súlyos beteg. Ő most megnézte ezt az előadást, és felvetődött benne, hogy talán menopauzáról van szó. Hamarosan el is jöttek hozzám együtt. Ilyenkor azt gondolom, megéri online is jelen lenni, az ilyen fontos témákban pedig különösen.

Van az Aranyanyuk közül bárkivel személyes kapcsolatod?

A legnagyobb hozománya a díjnak, hogy kialakult egy kis baráti társaság néhány Aranyanyuval, akik hatalmas megerősítést, támogatást jelentenek nekem. Nem tudom, mi lenne velem, ha ők nem lennének.  Hihetetlen az az erő, ami ebben a kis csapatban van. Korábban nem tudtam elképzelni, hogy ilyen barátság tud kialakulni ebben a korban. Nekem ez alapjaiban megváltoztatta az életemet. Nem tudok eléggé hálás lenni, hogy velük találkozhattam.

Nagyon hálás vagyok Rácz Zsuzsinak, hogy ezt a díjat kitalálta és csapatával sok évig szeretettel fenntartotta. Ő ennek a díjnak a megálmodója, az ő szellemi és érzelmi terméke. Mindannyian rengeteget köszönhetünk neki. A gálák utáni találkozók, együttlétek nagyon sokat adtak. Nem szabad hagyni, hogy elvesszenek az értékek az életünkből. Nagyon felemelő érzés. Ez az, ami nagyon hiányzik nekem, a személyes találkozások.

Szerinted mi a közös az Aranyanyukban? Mi köti őket össze?

Mindenkiben azt látom, hogy nagy az elhivatottság és a bátorság: egyik a másik nélkül nem visz előre. Mindenki meri önmagát adni, és a saját projektjét iszonyatos erővel tolni. Mindenki, akit látok, olyan stabilitás, olyan gerinc, ami meg nem dől, ahová lehet fordulni. Mindenkitől kaptam valamit, ami az én életemet kedvezően befolyásolta. Ahogy visszaemlékszem, mindenkitől jött valami impulzus, olyan közegbe kerültem, amely inspirál, így a döntéseimet is könnyebben meg tudom hozni. Azt nagyon szeretném, ha mi, Aranyanyuk meg tudnánk ezután is maradni egymásnak! Ez egy csodálatos kötelék!

Szerinted milyen tulajdonság elengedhetetlen a szakmádhoz?

Kitartás , folyamatos szakmai fejlődés igénye és a személyesség fenntartása. Nekem az a siker, ha pl. tíz év után végre babát vár egy betegem.  Én kicsi koromtól tudtam, hogy mit szeretnék csinálni az életben, s ebben nem inogtam meg.  Mindenkinek meg kellene találnia magában, mi az, amit szívesen csinálna akár a nap 24 órájában. Az Aranyanyuknak hivatása van, nem szakmája. A szóban is benne van, ez egy „hívás”. Nemrég egy apácával beszélgettem arról, miért választotta ezt az utat. Ő használta ezt a szót, ez egy „hívás”. Kell mindenkinek lennie az életben egy ilyen hívásnak. Bátorság kell elfogadni, ambíció kitartani. Nem a külső körülményekre figyelni, hanem a belső hangra hagyatkozni.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Mostanra igyekszem a mában élni. Az értékeket megőrizni. Az idővel helyesen gazdálkodni. Egyensúlyt tartani a munka és család között. Én nagyon fontosnak tartom, hogy a beteggel beszélgessünk is, a vizsgálaton túli idő is minőségi legyen. Ez prioritást élvez nálam. A másik, ami legalább ilyen fontos, hogy a beteg gyógyulásának útját közösen megtervezzük. Én ezt képviselem. Onnantól, hogy van tünete, kihez fordulhat, hogyan kísérhetem el a megoldásig. Én ezt szeretném tenni és teszem is. Nagyot fejlődtem az elmúlt öt évben. Nekünk, orvosoknak könnyebb a másik kollégával kapcsolatot tartani, s ez nagy segítség a kiszolgáltatott embernek. Pl. bejött hozzám egy fiatal lány, aki mellékesen megemlítette, hogy fáj a lába. Kiderült, hogy trombózisa van, én pedig tudtam, mit kell tennie. Meggyógyult és ez nagyon nagy siker nekem. Én sokat harcolok a betegeimért. Úgy érzem, sok sikerem van, sok gyógyulást segítettem. Tíz éve pl. egy korai méhnyakrákot találtunk, akkor az a döntés született, hogy a radikális műtét ellenére a méhe maradjon, bár ez nehéz döntés volt akkor. S most ennyi év után kaptam egy e-mailt, hogy terhes, hogy lesz gyereke. Én csak ezt a munkát szeretném folytatni továbbra is.

Amikor ezt a hivatást választottam, nem is gondoltam, hogy ilyen sok család életében leszek fontos. A szülésélmény vezetett a pályára, s bár ma már nem vezetek szülést, de mégis sok család életében vagyok jelen.  Most már olyan régóta dolgozom, hogy felnőttek az akkori fiatal betegeim, anyák lettek és sok mindent együtt csináltunk végig. Helyemen vagyok, elégedett vagyok.

Renáta 2015-s kisfilmje: