"Ők most már egy - nagyon különleges - klub tagjai" - Idén 10. éves az Aranyanyu díj

Idén 10. éves az Aranyanyu díj, amely a segítő szakmákban dolgozó nők elismerése volt, 7 éven át a Richter Gedeon Nyrt támogatásával. Harmadik éve nem osztjuk ki a díjat, szponzor hiányában. Ám ettől még az Aranyanyuk, a díjazottaink és döntőseink, és azok is, akik – még- nem kapták meg a díjat, a mi hőseink: orvosként, ápolónőként, pedagógusként, szociális munkásként a rászorulókat sokszor erőn felül is támogatják a ebben a világjárványban. Megérdemlik a figyelmet: Börcsök Klára Aranyanyunk úgy döntött, a 10. jubileumi évben minden döntős és díjazott Aranyanyut, akit csak elér, megkérdez: hogy van? Az elkövetkezendő hónapokban Aranyanyukkal olvashattok interjúkat. Köszönjük, Klári a kezdeményezést és a projektben nyújtott segítséget Kovács Nikolettának, Bartos Enikőnek, Rácz Zsuzsának.
Alábbiakban Kertész Anna újságíró, szerkesztő laudációját olvashatjátok- aki a díjátadók rendszeres részt vevője volt, tanúja a sokunk életét máig meghatározó közös élménynek. Köszönjük, Anna!

“Nővérnek születni olyan lehet, mint abszolút hallással vagy mérnöki tehetséggel a világra jönni: előbb-utóbb előbújik és pályára állít az eredendő képesség” - írtam négy évvel ezelőtt az egyik utolsóként díjazott Aranyanyuval, Sebők Erikával kapcsolatban. “10 éves volt, amikor megbetegedett a szeretett szomszéd bácsi, akit rendszeresen látogatott, etetett az utolsó hetekben. Ahogy egykor neki a bácsi, most ő olvasott fel a legyengült idős embernek, aki az utolsó estéjén megígértette a kislánnyal, hogy minden emberen úgy fog segíteni, mint rajta. Te erre születtél - mondta.” 

10 éves lenne most az Aranyanyu díj, három éve nincs lehetőség a kiosztására. Persze az ország minden szegletében fáradhatatlanul dolgozó “született segítő” nők - egészségügyi dolgozók, orvosok, pedagógusok, szociális munkások -, továbbra is ugyanolyan odaadással végzik a munkájukat, csak éppen a tanítványaikon, betegeiken, segítettjeiken kívül erről kevesebben és kevesebbet tudnak.

Pedig megérdemelnék a figyelmet, ahogy megérdemelte az Aranyanyu 7 éve alatt díjazott és döntős 87 nő, akinek megjelenített története sokak számára adott hitet és reményt: amíg ilyen gyengéd és erős nők viszik a hátukon az egészségügyet, az oktatást, a szociális intézményrendszert, addig van esélyünk a gyógyulásra (vagy éppenséggel a méltóságteljes halálra), a felállásra, a tanulásra, a fejlődésre.

Rácz Zsuzsa, Börcsök KláraA mesével anyává nevelő asszony, a rákbetegsége alatt is mások kiteljesedéséért küzdő fejlesztőpedagógus, az üldözött nőket “bújtató” lány, a sürgősségi angyala, hét kis árva pótmamája … ők most már egy - nagyon különleges - klub tagjai, akik az Aranyanyu segítségével nemcsak a megérdemelt reflektorfényt kapták meg, hanem egymás barátságát is, egy bajtársi közösséget, amelyre mindig számíthatnak. Voltak közülük olyanok, akik az ismertség révén előreléphettek a munkájukban, megvalósíthatták az álmaikat - ilyen például a Tóthné Almássy Mónika kórházpedagógus Aranyanyu által életre hívott Kórházsuli Alapítvány, amely a komoly betegséggel küzdő gyerekek oktatását segíti - , de olyanok is akadtak, akiket kollégáik irigysége elűzött a munkahelyükről.

Nehéz eldönteni, hogy gyászolni vagy ünnepelni kellene most, az Aranyanyu 10. szülinapján. Aztán az Aranyanyuk és az Aranyanyu létrehozójának (szívének, lelkének, motorjának), Rácz Zsuzsának az alakját megidézve az ember mégis az utóbbit teszi. Mert csak ünnepelni lehet ezeket a csodálatos nőket. Akik beteljesítették született hivatásukat, akik használják eredendő képeségüket. Akiket aranyba kellene foglalni.