Tanítok a legjobb tudásom szerint, törődök magával az emberpalántával...

Pontosan hol dolgozol most? Változott e a munkád, munkaköröd a díj átvétele óta?

Nem változott a munkahelyem, ugyanúgy az Egri Dobó István Gimnáziumban tanítok biológiát és kémiát. 

Hogyan változtatta meg az életedet a díj? 

Kiemelt helye van a polcon, ha ránézek rögtön vidám leszek. Emellett sokszor eszembe jut az ahogy tudomást szereztem a jelölésről, a filmforgatás, és maga a díjátadó is. Csodálatos emlék mindegyik, a legapróbb pillanatokig. Ugyanígy emlékszem a jelölőmmel - Kittivel - történő beszélgetésünkre, melyben „felróttam” neki, hogy nem is szólt a jelölésről. Ő meg kedvesen elmondta, ha nem sikerült volna, akkor nem akart csalódást okozni. Ami szintén jó dolog, hogy Széll Kitti egykori tanítványom volt, a díjazás idején egyetemista, jelenleg pedig matematika-kémia szakos kollégám a Dobóban. Nagyon sok elismerést kaptam a díj után is, több alkalommal, ha mentem másik iskolákba, minősítésekre gratuláltak a kollégák, de olyan is volt, hogy az utcán ismeretlen hölgy állított meg, hogy gratuláljon. A családom, a férjem, a szüleim, a barátaim mindannyian nagy izgalommal várták az eredményt, és még itthon is megünnepeltük, közeledett a karácsony és kaptam egy névre szóló aranyszív-karácsonyfadíszt. 

Hogy ma mit jelent? Motivációt. Nem szabad elfáradni, hanem mindig ugyanolyan lelkesedéssel fordulni a tanítás felé. A diákok felé. Törődni velük, figyelni a jelzéseikre, akkor, ha valamit éppen nem mondanak ki. A vírushelyzet a mostani gimiseket is nagyon nehéz helyzetbe hozta. Szinte naponta szembesülünk azzal, hogy „Ja, ez online-ban volt, akkor nem tanultam rendesen, nem emlékszem.” Itt az őszinteséget nagyra értékelem, hiszen, ha valami hiányzik, nem tudunk rá építeni. Összességében talán nem változtatott meg a díj, inkább fiatalon, tettre készen tart.

Van olyan- bármi, szakmai, magánéleti változás- amit úgy érzel, hogy ennek az elismerésnek köszönhetsz? 

Nem változás, de egyértelműen szakmai. Talán sokan hallottak Novák Blankáról, aki a hazai innovációs versenyen elért eredménye után, nemzetközi porondon is kiválóan teljesített, míg végül a fiatalok közül ő képviselhette Magyarországot a Nobel-díj átadón 2018-ban. Blanka gimnazistaként érte el mindezt, amihez én igencsak kevés voltam. Rengeteg támogatást kapott édesanyjától, és szakmailag az Egri Eszterházy Károly Egyetemről. Viszont ez még mind nem volt elég, A méréseihez olyan műszerekre volt szükség, amelyek Egerben nem voltak, és egyéb egyetemek úgy járultak volna hozzá az ottani vizsgálatokhoz, ha a kutatás teljes egészében hozzájuk kerül. Mivel más utat nem láttam, felhívtam Kiss Beát, hogy nem tudna valahogy az Aranyanyu vonalon bejuttatni minket a Richterhez. Sikerült. Azt gondolom az eredmény magáért beszél. Ezt a díjnak köszönhetem.

 Van olyan a közösségben, az Aranyanyuk között, akit ajándékba kaptál, barátod lett?

Azt hiszem mindenkit. Nem mindennapi, közeli barátokat kaptam. Egy szívvel teli közösséget, amelynek tagja lehetek. Jó olvasni a bejegyzéseiket, tudni, hogy kivel mi történik, legyen az jó vagy rossz. 

Szerinted mi a közös az Aranyanyukban?

Ez jó kérdés, mert én mindig is azt éreztem, hogy kicsit kilógok. Szinte mind olyan tevékenység révén lettek Aranyanyuk, hogy valamilyen nehéz helyzeten/helyzeteken segítettetek. Nálunk a suliban, én nem találkozom ilyen problémákkal, vagy csak elvétve. Tanítok a legjobb tudásom szerint, törődök magával az emberpalántával. Persze, mindezt úgy próbálom megtenni, hogy közben megszerettessem a kémiát. De ez nem különleges, hiszen én is szeretem.

Mi a jelentősége- a saját meglátásod szerint!- a hivatásodnak, szerinted, milyen tulajdonságok kellenek hozzá, mit sorolnál fel az utódodnak? 

Szeresse, amit csinál. Ha szereti, akkor hiteles. Ne féljen megmutatni, hogy ő is ember. Ha sikerül elnyernie tanítványai bizalmát, akkor ők szárnyalni fognak.

Szerinted mi jelenthetné/ számodra személyesen mi jelenti a munkád méltó elismerését?

Nagy dolog, ha azt mondják óra után: „Tanárnő ez jó óra volt!”. Persze az is nagyon jó érzés, ha már végzett diákként elmondja valaki, hogy mennyit segítettem neki a felkészülés során, vagy akár, ha nem is én tárgyaimmal tanult tovább, mégis jó pár év után az utcán tudunk egymással pár kedves szót váltani.

Milyen viszonyok között dolgoztál az elmúlt időszakban ( covid 19) és az elmúlt években? 

Itthon dolgoztam amikor bezárták a sulikat, a gimnazista korosztály nagyon sok időt volt online. Mivel hatosztályos képzésünk is van, hozzájuk meg jelentős részben be kellett járni. Ez annyiban volt furcsa, hogy a kollégák közül, gyakorlatilag mindig ugyanazon 3-4 emberrel találkoztam csak.  Az online időszakban rengeteget kellett tanulni. Rá voltam kényszerítve, hogy távolból is a lehető legjobban át tudjam adni azt, amit szeretnék. Szinte büszke voltam, amikor idén kiderült, hogy vannak olyan programok, melyek működését a diákjaimnál jobban ismerem.

Emellett a covid kezdetekor a kisfiam elsős volt. ez óriási kihívás volt a számomra. Soha nem tudtam elképzelni, hogy kell írni, olvasni tanítani. Nagyon nehéz időszak volt, mert én nem igazán vagyok alkalmas kicsi gyerekekhez. A tanító néniktől az online órák alatt rengeteg türelmet tanultam, szuper ötleteket láttam, hogy is kell ezt csinálni. Én is rengeteget fejlődtem ez idő alatt, bár azért a nagyobbakhoz még mindig jobban értek. Viszont azóta is sokat tanulunk együtt, és öröm látni, hogy mennyit fejlődik, mi mindenre emlékszik.

11. Mi az, amin feltétlenül változtatnál?

Változtatni nem tudok, de sajnálom azt a sok személyes jelenlétet igénylő programot, illetve hiányát, amit egy gimis átélhet. Vallom, ha valaki nagyon szeretne valamit elsajátítani, azt bármelyik életszakaszban megteheti, de a középiskolás évek nem jönnek vissza.  Pótolhatatlan időszak maradt ki a diákoknak. Jó, hogy már újra személyesen találkozhatunk.

Zsuzsa 2017-es filmje: