“Az Aranyanyu díj számomra azok munkájának az elismerését jelentette, akik kitartóan, szeretettel, csendben szolgálják, segítik a rájuk bízottakat.“

Dr. Máttyus Anna pszichiáter halkszavú, szelíd doktornő, akinek a figyelme, odafordulása is gyógyít. Saját hét - már nagy- gyermeke mellett gondoskodik számos kamaszról, akik súlyos mentális betegségekkel küzdenek. Anna és kollégái heroikus munkával tették, teszik olyan hellyé Szent János Kórház Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Rehabilitációs osztályát, ahova bizalommal fordulhatnak a rászorulók. Anna és csapata munkájának köszönhetően számos kamasz és családjaik kapnak gyógyító figyelmet, akár életre szóló támogatást terápiájuk során. A pandémia pszichésen rengeteg kamaszt tesz még sérülékenyebbé, Anna doktornő munkája életbevágó segítség számukra.

Pontosan hol, hogyan mit dolgozol most? Változott a munkád, munkaköröd a díj átvétele óta?

Továbbra is a Szent János Kórház Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Rehabilitációs osztályát vezetem, egyre több fajta módon próbáljuk segíteni a gyerekeket, családjaikat.

Hogyan emlékszel a díjra, megváltoztatta az életedet? Hogyan reagált  a környezeted, a családod, a munkatársaid, a főnökeid? Számodra mit jelentett akkor és mit jelent most?

A díj átadását követően sokan gratuláltak, az osztályon egy kis ünnepséget is szerveztek számomra. Felhívtak ismerősök, barátok gratulálni. A mai napig előfordul, hogy valaki megjegyzi, tudja, hogy Aranyanyu vagyok. Jól esnek ezek a kedves elismerő szavak. Az Aranyanyu díj számomra, azok munkájának az elismerését jelentette, akik kitartóan, szeretettel, csendben szolgálják, segítik a rájuk bízottakat. Ezt akkor is teszik, ha kevés segítséget, figyelmet kapnak.

Az Aranyanyu kapcsán barátokat, segítőket találtam. Dura Mónikával, aki a díjra javasolt, a mai napig tartom a kapcsolatot, számtalan módon segíti osztályunkat. Almássy Mónikával, aki a Kórházsuli programot bevezette szerte az országban, folyamatos kapcsolatban vagyunk. Egyetemista fiatalokat irányít hozzánk, hogy segítsék az osztályon gyógyuló fiatalok tanulását. A díjra az asztalomon gyakran ránézek és arra a láthatatlan erőre gondolok, ami összeköt minket. Nekem a munkám a hivatásom. Igyekszem jól szolgálni a rám bízottakat, munkatársaimat, betegeimet. Bizalmuk megtiszteltetés, sokat tanulok tőlük.

Hogyan befolyásolja az életed, a munkád a járvány?

A korlátozó intézkedéseket meg kellett hozni, de a legtöbb ember számára nehéz. A bizonytalanság, félelem mindenkit megvisel. Egyre több a szorongó depressziós fiatal, ahol a családokban korábban is voltak nehézségek, ezek most súlyosbodtak. Nagyon sokat dolgozunk, fáradtak vagyunk. Nincsenek működő közösségek, nem tudunk további célokat adni a fiataljainknak. Próbáljuk az „itt és most”-ban megtenni, amit tudunk.