“Telitalálat nekem a háziorvosi munka, mert látom az egész családot, ismerem a történetüket, nehézségeiket.”

Dr. Seresné Dr. Pirkhoffer Katalin imád pörögni. Lenti egyik háziorvosaként több ezer ember fordul hozzá akár naponta, úgyhogy szüksége is van erre a rendkívüli teherbírásra és fordulatszámra. Huszonéve dolgozik orvosként és negyven éve élnek együtt a férjével: a hosszú távra kiható döntések embere. Az Aranyanyu díjra fia felesége, menye jelölte, aki négy kisebb testvérének lett gyámja szülei halálával és befogadó családra talált Katiéknál, életbevágó támogatásra.

Mit csinálsz most? Változott-e az életed a díj óta?

Háziorvos vagyok, mellette foglalkozásegészségügyi ellátást és belgyógyászati szakrendelést vezetek. Ezen kívül étrendkiegészítő termékek ajánlásával is foglalkozunk. Lentiben élünk 27 éve. Sok változás is történt, de a munkám az állandó. Háziorvosi pácienseim száma 1990 és 2000 között van, a foglalkozásegészségügyi körben még 1600 fő tartozik hozzám. Be vagyok osztva rendesen, de én imádom a pörgést.

Mit mondanál el magadról?

Férjemmel több, mint negyven éve élünk együtt. Jól érzem magam a bőrömben, és úgy érzem jól választottuk egymást. Harmóniában, szeretetben tudunk élni. Két gyermekünk született, mindketten nagyon sikeresek. Lányunk Seres Dóra fuvolaművész. A Carion DK Fúvósötös tagja és zenekarban is játszik Svédországban. Fiunk Környezetmérnökként végzett Pécsett. Ma üzletember, a Forever Living Products cég partnereként dolgozik velünk, mostmár Menedzserként. Mindkét Gyermekünknél született két unokánk, fiú és kislány, a legidősebb hétéves. Négy unokám van és a nagy családban a menyemnek van négy testvére: három fiú és egy lány, akik szintén hozzánk tartoznak.. Amikor a kicsi négy éves volt, akkor kerültek a családunkba . A legkisebb ma már 20 éves versenytáncos, latin táncokban U20-as Magyar bajnok. Nagyon büszke vagyok rá. Az a törekvésünk, hogy példát mutassunk - mindig a legjobbat hozzuk ki magunkból - ezzel tudjuk leginkább nevelni őket.

Milyen érzés volt neked olyan nőnek anyósává lenni, aki négy gyereket behozott a családba?

Ez a négy gyermek a menyemhez, Lindához tartozott, ő volt a hivatalos gyámjuk 18 éves kora óta. Mindig imádtam a gyerekeket, ezért ez nekem nem okozott gondot. Amikor láttam, hogy a fiam szerelmes és hazajöttek a gyerekekkel együtt, én nagyon örültem. Olyanok voltak, mint az orgonasípok, okosak, kedvesek, és azt éreztem, hogy ÉN KAPOK egy nagyobb családot! Jaj de jó, én is nevelgethetek még. Ehhez persze kellett az is, hogy a menyem mindig is kérte a segítségemet, nagy szeretettel fordult felém. Egy „húron pendültünk” első perctől fogva, hiszen egyforma a személyiségtípusunk. Nagyon szépen, precízen pontosan csinál mindent, amibe belekezd. Vannak céljai az életben. Egy nagyon jó természetű ember, aki ráadásul vezető alkatú. Amikor a gyerekeknek a tanulás során szükségük volt segítségre, akkor engem kértek meg. Nagyon szerettem együtt tanulni velük, éppúgy, mint a sajátjaimmal. A fiam is nagyon ügyes a gyermeknevelésben. Nagyon jó volt látni, hogy a személyiségük hogyan bontakozott ki.

 A gyermekek életében részt venni, benne lenni, az egy csoda! A legfiatalabb táncol, a következő a turisztika és szállodai területen végzett, három nyelven beszél, egy szállodában dolgozik, benne van a tehetség bármire. A következő fiú mentőtiszt lesz, hamarosan végez.  A legnagyobb “háromszakmás vendéglátós”, külföldön dolgozik. Ezt nagyon sajnálom, de ő beleszeretett abba városba, étterembe és ott maradt. Soha nem vágytam rá, hogy külön elismerést kapjak azért, mert őket is felneveltük, ez nekem természetes volt.

Hogyan emlékszel a díjkiosztóra? Hogyan reagált a környezeted?

Nagy elismerés volt, különösen azért, mert a menyem jelölt a díjra, és ez nagyon jól esett nekem. Nem egyszerre vették fel velünk az interjút, különös volt hallani, ahogy beszélt rólunk.  A szavazás idején sokan megszólítottak. Lenti kisváros, mindenki ismer mindenkit. Azt éreztem, hogy kicsit jobban odafigyeltek rám. Néhány év múlva a város napján kaptam egy díszpolgári kitüntetést az orvosi tevékenységemért, és akkor is említették, hogy Aranyanyu díjas lettem. Sokan megkérdezték akkor is , hogy mi az az  Aranyanyu díj.

 Maga a gála nekem nagy élmény volt. A lányom Koppenhágából jött haza, és Lindával együtt ott voltak velem. Megtiszteltetés volt, hogy olyan nagyszerű emberek között lehettem, akik sok-sok embernek segítettek, és tiszteletreméltó életutat jártak be.  Városon belül sok pozitív visszajelzést kaptam. Sokan tudják a történetünket, ismerik az életünket. Az oklevél és az üvegszobor, amit ott a gálán kaptam, jól látható helyen van. Gyakorlatilag minden nap látom. Jó érzés, hogy minden évben meghívtak bennünket a gálára.  Mindig figyeltem, hogy kik voltak jelöltek és milyen különleges dolgot vittek véghez.

Mi a közös az Aranyanyukban?

Mindenki emberekkel foglalkozik. Az emberszeretet nagyon jellemző, és a felelősségvállalás. Mindig valami jót akarnak csinálni és a közösség érdekében tevékenykedni.

A te hivatásodnak mi a jelentősége? Milyen tulajdonságok kellenek hozzá? Ha volna egy utódod, mit adnál tovább?

Én úgy érzem, hogy talán bölcsebb, tapasztaltabb lettem az idők során, ráadásul az agyi kapacitásom sem csökkent. El tudom különíteni, hogy mi a fontos, mi nem. Megértettem, és vallom, hogy nemcsak  a testet hanem a lelket is gyógyítani kell.  Telitalálat nekem a háziorvosi munka, mert látom az egész családot, ismerem a történetüket, nehézségeket. Tudok tanácsokat adni az életmódban is , az egészség megőrzése érdekében.

 Továbbadnám, hogy folyamatosan kell fejlődni és érdemes nyitottnak lenni. Teljesen más problémája van egy húsz évesnek most, mint harminc éve. Új problémák jönnek, ami kihathat rájuk, testileg is, és pszichésen is. Kell a megújulás, haladni kell a korral-kommunikációban is. Hatalmas tolerancia kell, az emberek feszültebbek, elfoglaltabbak.  Nagyon fontos az is, hogy partnerként kell beszélni a felnőttekkel és gyerekkel is.

Mi jelentené számodra a munkád elismerését, a szakmádnak az elismerését?

 Szerencsés helyzetben vagyok, mert ismernek, itt élünk több mint 35 éve. Az nekem nagyon fontos, hogy érzem a tiszteletet, a megbecsülést. A szakma elismerése az nehezebb dolog most. Amikor elkezdődött a covid, akkor tapsoltak az emberek. Aztán meg nem. Remélem, majd helyére kerülnek a dolgok.

A vírus időszaka milyen?

Sokat tanultam technikai téren, használom az okos eszközöket a gyógyítás során, reményeim szerint nem sok olyan beteg maradt el, akivel nem tudtam kapcsolatot tartani. Az a veszély sajnos fennáll, hogy a betegek később jelentkeznek a panaszaikkal, és így rosszabb állapotba kerülhetnek. Telemedicinát kell használni,,  ami nagyszerű dolog, de sokszor érzem úgy, hogy jó lenne már ha visszaállna a régi orvosi rendelés.

Számomra nagy öröm, hogy az én szüleim kiváló egészségben vannak, és tudunk találkozni. Fiam családjával megszervezzük a találkozásokat. A lányom Svédországban él a családjával, és egy éve nem tudtunk együtt lenni. Hiányzik az ölelés! Nagyon várom már, hogy lehessen utazni. Betartjuk a szabályokat és bizakodunk.