„Ha nem lenne Richter Aranyanyu Díj, sosem találkoztunk volna”

A fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház kardiológusát 2012-ben ismertük meg jelölője írása alapján. Munkája mellett melldaganatból gyógyult sorstársaival karöltve hozta létre a Mellrákfórumot, mely civil szervezet egy olyan közösség Magyarországon, ahol hiteles szakmai hátteret, lelki támaszt, és naprakész információt is nyújtanak a daganatos betegeknek. Honlapjukon egyedülálló módon nyújtanak lehetőséget a mellrák miatt érintetteknek, hogy anonim módon és tabuk nélkül tudjanak kérdezni és beszélgetni (www.mellrakforum.hu).

Egy hosszú, fárasztó nap után, de a hétvégi fergeteges Pink Day rendezvény élményeivel feltöltődve mesél Dr. Kenessey Andrea Aranyanyu az éppen véget ért Sziget Fesztiválról.

Második alkalommal töltöttünk egy napot a Szigeten Andiékkal. Vigyikánné Horák Andrea és tanítványai idén is kitettek magukért, az újrahasznosított anyagokból épített sárkány mellett egy másik csodaszép installációt is készítettek, melyet Álmok Fájának kereszteltek.

A környezettudatosság és egészségmegőrzés szorosan egybetartoznak, ezért fogtatok össze Andiékkal?

Az ötletük és koncepciójuk nagyon közel áll hozzánk, borzasztóan örültünk, amikor tavaly Andi felvetette, hogy a Mellrákfórum is kilátogathatna a Szigetre. A mi célunk is az, hogy minél több fiatalhoz eljusson az üzenetünk, ezzel a figyelemfelkeltő alkotással érdekesebbé tehetjük magunkat.

Úgy érzed, hogy sikerült idén is megszólítani a fiatalokat?

Sokukkal beszélgettünk az egy nap alatt, és ez azt bizonyítja, hogy érdekli őket a téma. A mézesmadzag az Álmok Fája volt. Az ott készült Pink szelfik, meg a csillámtetkók mindent vittek, de ezekben a mókákban feloldódva már a beszélgetések is könnyebben kikerekedtek. Nem az volt a célunk, hogy tizenéveseknek megtanítsuk a szakszerű önvizsgálatot, és többnyire a gyerekek nem is azért jönnek a Szigetre, hogy a mellrákról szerezzenek ismereteket, de mégis voltak, akik egészen komoly kérdéseket tettek fel.

Nem ciki egy középiskolásnak a mellrákról beszélni?

Tartottunk már előadást több iskolában, de a Szigeten egészen más minden. Egyrészt sok a külföldi diák, akik meglátásunk szerint nyitottabbak magyar társaiknál, és ezen a nagy fesztiválon hatással vannak egymásra a fiatalok. Sokkal felszabadultabb itt a hangulat, kötetlenebb a kommunikáció. Mindig őszinték vagyunk, egyúttal viccesek is. Sokat számít, ha az embernek van öniróniája, arra vevők a gyerekek.

Mi az az üzenet, amit szeretnétek átadni egy ilyen napon, a Pink Day-en?

Egyetlen üzenetünk van: fogadd el önmagad! Az egészségtudatosság, a testtudatosság, az önvizsgálat gyakorlata csak úgy valósulhat meg, ha megvalósul az önszeretet.

Úgy tudom, nem csak ti, hanem a látogatóitok is üzentek, de kinek is?

Igen, egy tavalyi ötletet viszünk tovább, melyből már hagyományt is teremtettünk. Aki meglátogatott minket a Pink szelfi helyen, az hagyhatott üzenetet valakinek, akinek minden bátorítás elkél. Tegnap számoltam meg, százhatvanöt jókívánságot gyűjtöttünk az idén, köztük egy személyre szóló üzenettel, melyet egy olyan fórumtagunknak címeztek, aki a napokban esett át a műtéten.

Fantasztikus hallani erről a közös munkáról. Véletlenül hozott össze a sors benneteket Andiékkal, és az ő projektjükkel?

Ha nem lenne a Richter Aranyanyu Díj, akkor bizonyára sosem találkoztunk volna. Nagyon örülök, hogy ennyi remek embert ismertem meg a díj kapcsán. Régóta tervezgetem, de ma írtam egy üzenetet Egerszegi Sándorné Ica néninek, aki nap mint nap eszembe jut. Utólagos engedelmével kölcsönvettem egy nagyon mély igazságot hordozó mondatát, melyet a májusi sajtótájékoztatón hallottam tőle. A kolleganőimmel kis kavicsokat szoktunk festeni a betegeknek, rövid idézetekkel, melyekkel most a szigetlakókat is megleptünk. Ica néni mondatát is ráírtam néhány kavicsra: „A szeretet tett.”

Ezek szerint igazi barátságok szövődtek az Aranyanyuk között.

Amellett, hogy az Aranyanyuk remek szakemberek, végtelenül segítőkészek is. Most érzem csak igazán, így három év távlatából, hogy mennyi mindent kaptam már tőlük. Mindig mellettem álltak, ha segítséget kértem. A pedagógusok egy emberként nyújtottak nekem lelki támaszt, amikor az iskolás gyerekemmel kapcsolatban aggodalmaim voltak. Hosszú időn át ott voltak mellettem, ami abban az időszakban hihetetlen erőt adott.

A személyes kapcsolatokon túl pedig a szervezetünknek is sikerült rátalálni a Richter Aranyanyu Díj kapcsán egy remek partnerre, hiszen immár egy éve jelen van a Mellrákfórum a Richter Egészségváros rendezvényein. Ezt a lehetőséget a munkánk elismerésének tekintem, az Egészségvárost pedig szakmailag színvonalas, hiánypótló kezdeményezésnek tartom. A Richter társadalmi felelősségvállalását és prevenciós tevékenységét nagyra becsülöm, fontos munkát végeznek.