Hírek

Kovács Adrienn halkszavú, szerény, finom nő. Ám egy amazon él benne, aki nem ismer lehetetlent, pláne, ha a gyermekeiről van szó. Mérnőki végzettséggel lett elkötelezett gyógypedagógus, azért, hogy két autista fiának a lehető legtöbbet tudja adni. Ám nem csupán nekik, hanem más, hasonló helyzetben lévő gyereknek, családnak is. Mikor felismerte, hogy a magyar iskolarendszerben nem talál helyet a gyerekeinek, saját iskola alapítása mellett döntött- és megcsinálta. A folyamatos küzdelemre és emberfeletti erőfeszítésre kevés híján ráment az egészsége, de ma a fiai érettségire készülnek, ő pedig köszöni, jól van, franciául tanul és művészetterapeutaként is dolgozik Párizsban, ahol jelenleg élnek családjával. Immár három éve a franciaországi Massy városkában él fizikus férjével és két autista gyermekükkel. Fiaik 19 és 17 évesek, iskolába második éve kint járnak, de párhuzamosan a magyar iskolarendszerben is tanulnak magántanulóként, és haza járnak vizsgázni. Mindkét fiú az idei érettségijére (illetve angol előérettségijére) készül. Hosszú utat jártak be idáig.

Prof. Dr. Berényi Marianne évtizedek óta dolgozik munkatársaival azért, hogy a neurológiai problémával küzdő apróságok felnőttként teljes életet élhessenek. Nem csupán a gyerekeket gyógyítják, a gyakran súlyos diagnózissal szembesülő családokban is tartják a lelket. Munkájuk gyümölcsei felnőtt, egészséges, emberek, a legtöbben maguk is családanyák, családapák: több ezren vannak szerte az országban, akik hálából jelölték őt az Aranyanyu díjra. Marianne orvosként, vezetőként a csapatmunkában hisz, a megoldások embere, aki oroszlánként küzd- szintén évtizedek óta- a kollégáiért is.

Juhász Ági az örökmozgó, a csupaötlet óvónő, aki ugyan ma már nyugdíjas, de olyan példamutatóan, inspirálóan gyakorolta hivatását, hogy nem csupán döntős lett Aranyanyuként, hanem tovább adta hivatását: ma a valkói óvodában óvodapedagógus fia dolgozik a gyerekekkel. Ági soha nem áll meg, mindig azt nézi, mit tehet, hol, kinek segíthet, mivel gyarapíthatja, gazdagíthatja a közösséget. Aranyanyu - döntős jelölt

Nagyot fordult az élete Cziffra Gyöngyi, csupaszív védőnőnek az Aranyanyu döntősség óta: hivatása és hivatás-szeretete megmaradt, de elvált: négy gyermekkel lett egyedülálló anya. Ez önmagában is (több) teljes embert követelő munka, de neki van ereje képeznie magát, új utakat járni, segíteni a kezdő szülőknek abban, hogy megtanulják, nem kell a legjobbnak, hanem elég “ elég jó”-nak lenni.

Simon Csilla pár nappal ikerfiai születése után kapta meg az Aranyanyu díjat- kétséges volt, hogy egyáltalán részt tud- e venni. De természetesen részt vett, mert már négyfiús anyaként, és azóta is mindenből kiveszi a részét: szinte emberfeletti munkabírása van és végtelen mennyiségű szeretet lakik benne: most már nem idősgondozóként dolgozik, és vesztünkre nem hazánkban: óvónőként dolgozik Németországban egy Rajna- menti kisvárosban. Az ott élő magyaroknak egyesületet szervez, családtagjai néha Merkel asszonynak hívják, annyi feladatot visz a vállán a közösség érdekében.

Scheig Viki alig volt 25, amikor megkapta az Aranyanyu díjat- egy kamasz páciense jelölte a díjra, aki úgy érezte, szinte az életét köszönheti neki. Vikinek akkor még egy sem, azóta viszont három gyermeke is született, férjével Pécsett élnek. Viki tizenévesen rendőrnek készült, de mivel nem volt elég magas, - szerencsénkre- nem vették fel: hamarosan ráébredt, hogy gyerekekkel akar foglalkozni, és el is végezte a gyermekápolói szakot. Most még otthon van a legkisebb gyerekével, de ismét tanul, hamarosan visszatér a hivatásához.

Rozgonyi Kriszti Az Óvónő: akihez minden szülő járatni szeretné a gyerekét: kicsik és nagyok álma, az odafigyelő, az örök lelkes, a támogató: aki szereti a gyerekeket. Saját három gyermeke mellett több száz óvodás volt szárnyai alatt, míg aztán gondoltak egy nagyot és tűzoltó hivatású férjével és legkisebb gyerekükkel elköltöztek Skóciaba a méltó megélhetés, kiszámíthatóbb élet miatt. 40 fölött senkinek nem könnyű váltani, pláne nem országot: de Kriszti talpraesettsége és rátermettsége meghozza lassan gyümölcsét - a szociális szférában tervezi az elhelyezkedését, ahol biztosra vesszük, hogy nagyon fognak örülni neki.

Egy éve ment nyugdíjba, 40 év munkaviszony után. Alig 55 évesen lett nyugdíjas: már 15 éves korától dolgozik. Nehéz körülmények közül indult, de eljutott az érettségiig is, majd ápolói szakmát tanult és Győrben, a Petz Aladár Kórházban dolgozott 30 évig. Az onkológiai osztályon töltött 11 évet a betegek szolgálatával, onnan ment nyugdíjba. Két felnőtt gyerek édesanyja, két unokájának boldog nagymamája, egyikőjük velük is él. Ő tölti ki mindennapjait.
A díjat elsők között kapta meg 2011-ben, az egészségügyi szakdolgozók kategóriában a zsűri díját nyerte el.

Bartos Enikő Hinda egy valódi polihisztor: tanít, újságot, regényeket és mesekönyveket ír, 11. éve szervezi az országban teljesen egyedülálló, általa kitalált és felépített Meselovag fesztivált, melynek a lényege, hogy a gyerekek- akár épek, akár sérültek- felszabadultan szerepeljenek és élvezzék: minden gyerek kap ajándékot a rá jutó ünneplésen és figyelmen túl is. Enikő pályája gyermekotthonban indult, sokféle értelemben: nevelőként kezdte mesélni esténként a hálóban a Meselovagok történetét, melynek írott változatát követelték tőle a gyerekek- így született a Meselovagok trilógiája. Ott, első munkahelyén döntötte el azt is, hogy örökbe fogadó szülő lesz: nagylánya, a gyönyörű Maja már 13 éves.

Idén 10. éves az Aranyanyu díj, amely a segítő szakmákban dolgozó nők elismerése volt, 7 éven át a Richter Gedeon Nyrt támogatásával. Harmadik éve nem osztjuk ki a díjat, szponzor hiányában. Ám ettől még az Aranyanyuk, a díjazottaink és döntőseink, és azok is, akik – még- nem kapták meg a díjat, a mi hőseink: orvosként, ápolónőként, pedagógusként, szociális munkásként a rászorulókat sokszor erőn felül is támogatják a ebben a világjárványban. Megérdemlik a figyelmet: Börcsök Klára Aranyanyunk úgy döntött, a 10. jubileumi évben minden döntős és díjazott Aranyanyut, akit csak elér, megkérdez: hogy van? Az elkövetkezendő hónapokban Aranyanyukkal olvashattok interjúkat. Köszönjük, Klári a kezdeményezést és a projektben nyújtott segítséget Kovács Nikolettának, Bartos Enikőnek, Rácz Zsuzsának.
Alábbiakban Kertész Anna újságíró, szerkesztő laudációját olvashatjátok- aki a díjátadók rendszeres részt vevője volt, tanúja a sokunk életét máig meghatározó közös élménynek. Köszönjük, Anna!

Idén első alkalommal rendezzük meg az Aranyanyuk és Terézanyuk első országos találkozóját.
Számunkra ezentúl ez a nap a Nők megbecsülésének napja.

Anna 2017-ben kapott Ridikül Magazin különdíjat. A Szent István rádió műsorvezetőjével a Simonton módszerről, saját tapasztalatairól beszélgetett. Különleges kisugárzása, egyénisége és szaktudása páratlan érték, nem csak betegségben, az élet minden területén érvényes összefüggésekre világít rá Aranyanyunk.

Ahogy azt ígértük, idén is kisorsoltunk egy tabletet a Richter Aranyanyu Díj szavazói között. A szerencsés nyertes már jelentkezett is értesítésünkre, az ajándék pedig megcímezve várja, hogy a posta gondjaira bízzuk. Szívből gratulálunk Pécsi Krisztina!

Ha már a gála élő közvetítésének mind az öt részét megnéztétek százszor, akkor itt találtok még egy kis válogatást Bodó Gábor fotóiból, a legemlékezetesebb pillanatokról. Tegyétek el emlékbe, és nézegessétek gyakran! Állítólag feltölt, és erőt ad a nehezebb napokon :-)
A képre kattintva szemetek elé tárul a galéria.

A stáb már hetek óta készül a nagy napra, ami ma végre elérkezett. A kamerák már útra készen, a Budapest Music Center épületében nagy a sürgés-forgás, a sajtó képviselőinek tarsolyában rengeteg kérdés, és bizonyára a 16 döntős, és jelölőik is izgatottan várják a délutánt.