"Már egyetemi hallgatóként is különös érzéke volt a gyerekekhez"

Gyermekem vese transzplantált, már 2 éve és csak 18 éves.

Mint minden tini ő is éli a maga kis életét. Hol jobban figyel magára, hol kevésbé. Itt főleg olyan dolgokról van szó, hogy gyógyszer pont 12 óránkénti bevétele, vagy nem iszik a hűtőből hideg vizet mert sokkal hamarabb fáj a torka, stb... Otthon elég sokat koptattuk a szánkat de kevés volt és májusban sajnos elég rossz eredményeket produkált a gyermek.

Itt jött be a képbe a doktornő, akit előtte is ismertünk és szerettünk de azt hiszem ezalatt a másfél hét alatt amit gyerek bent töltött a kórházban lett fontos a számunkra mint orvos is. /megjegyzem mi már olyan régen jártunk a klinikára hogy ő még akkor egyetemista volt amikor kezdtünk és nem ő volt alapvetően a kezelőorvosunk/

Az a másfél hét annyira nem múlt el nyomtalanul, hogy a gyerek sokkal jobban vigyáz mindenre ami a betegségével kapcsolatos. A sok beszélgetés tréfásan, de halál komoly dolgokról amit mi otthon hiába mondtunk, az most természetes. Nem tudom mit tett a gyerekkel, de egy egészen más felfogással jött haza, és ezért csak hálásak tudunk lenni a doktornőnek.