"Számomra a legfontosabb az emberi élet"

Petra, a lányod azt mesélte, hogy amikor olvasott a Richter Aranyanyu Díjról, az első pillanatban te jutottál eszébe. Hatalmas elismerés lehet ez egy anyának. Minden jel arra mutat, hogy jól kijöttök egymással.

Igen, én is így érzem és nagyon jó érzés, hogy a gyerekeim így viszonyulnak hozzám. Petra gimnáziumba jár és van egy nagyfiam is, ő most nyolcadik osztályos. Az iskolájukban is végzek önkéntes munkát, így egy kicsit összefonódik a magánélet és a hivatás.

Hogyan tudsz önkénteskedni asztmanővérként az iskolákban?

Gyerekkorom óta segíteni szeretnék ott, ahol csak tudok. Talán ezért is választottam az egészségügyi pályát. Számomra az emberi élet a legfontosabb, és nem kérdés, hogy a bajba jutott embereken bárhol lehet segíteni. Erre tanítom a hetedik és nyolcadik osztályosokat is. Reanimációs tanfolyamot tartok minden évben. Ebben a korban a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy hatékonyan közbeavatkozzanak, ha a segítségükre van szükség. Azzal, hogy elsajátítják az újraélesztés technikáját, nem csak egy szükséges tudásra tesznek szert, de remélhetőleg segítő szándékuk is erősödik. Azt gondolom, jó alap ez a kamaszoknál.

A munkahelyeden is tökéletesen helyt állsz, rengeteg kezdeményezés és két gyermek édesanyjaként hogy van erőd mindenre?

Nem titok, hogy amikor nyakig benne vagyok egy projektben, akkor a levelezés éjszakára marad és önmagamra is kevesebb idő jut. Próbálom azért a számomra ideális egyensúlyt megtalálni és innen-onnan csípek magamnak egy kis szabadidőt. A családunk számára fontos, hogy sportoljunk, szoktunk színházba járni, nagyon szeretek zenét hallgatni. Ezekből töltekezem leginkább.

A munkád is a segítségről szól?

Igen, az egyik része. Asztmás és tüdőbeteg emberekkel foglalkozom. Ez a tevékenység főként gondozás, tehát visszajáró pácienseim vannak, sok az ismerős arc és van, akit már szinte családtagként üdvözölhetek, ha betér hozzánk. A munkám másik része adminisztráció, ami nem kevésbé fontos.

Szoktuk mondani, hogy adni jó, adni öröm, de ha az ember éveken keresztül csak ad magából, előbb-utóbb kimerül. Visszakapod valami módon ezt a sok jót?

Hallottam valahol, hogy amikor az ember önszántából, jószívűen ad, akkor boldogsághormonok szabadulnak fel a testében, melyek többek között elősegítik az immunrendszer megfelelő működését is. Ezek szerint én nem csak az örömöt, hanem egészséget is kapok. Mások támogatása nekem egyfajta doppingszer.

A különleges embereknek különleges képességeik is vannak. Te mit gondolsz, miben vagy igazán jó?

Ha mindenképp ki kellene emelnem valamit, akkor azt mondanám, hogy céltudatos vagyok, mindig az adott feladatra koncentrálok és amikor szövetségeseket keresek, fontos számomra, hogy egy hiteles személyt ismerjenek meg bennem.

Könnyen melléd állnak az emberek, szívesen segítenek, amikor konkrét kéréssel fordulsz hozzájuk?

Azt tapasztalom, hogy egy jó ügyért sokan megmozdulnak. El szoktam mondani, hogy bárki naggyá válhat, ha szolgálni kész. Adni nem csak anyagi javakat lehet, ugyanannyira fontos mosolyt, figyelmet és szeretet adni. Amikor a jótékonysági bálon Zsuzsi sírva mondta el, hogy nem is sejtette, hogy ilyen sokan szeretik őt, akkor azt éreztem, hogy az ilyen pillanatokért érdemes élni.