Erika közel harminc éve ápolónő Szentesen a Dr. Bugyi István Kórházban, beváltva ezzel tízévesen tett ígéretét. Kislány korában édesanyja és ő sokáig ápolták a szomszédjukban élő idős bácsit, aki egyfajta pótnagypapa szerepet töltött be életükben. Halála előtti este megígértette a Erikával, hogy emberek segítésével fog foglalkozni, hiszen erre született. A tisztalelkű, alázatos, pozitív szemléletű ápolónő ritkán hagyja el a kisvárost, a kórházat pedig második otthonának tekinti. A belgyógyászaton mindenkihez van egy kedves szava, ő az, aki az utolsó útjukra indulók kezét fogja, hogy ne legyenek egyedül. Erika szerette volna, ha mások is betekinthetnek az ápolónők nehéz, gyakran emberpróbáló, mégis csodálatos életébe, ezért elkezdte írni az Ápolónő blogot. Álmában sem hitte volna, mit indít el, a szakma emberi oldalára rámutató, hol humoros, hol megható történeteket ma már több tízezren olvassák. Az ápolói hivatás népszerűsítése a blogon keresztül misszióvá nőtt, Erika számos levelet kap azoktól, akik neki köszönhetően választották az ápolói pályát. Nagyobb elismerés pedig mi lehetne más, minthogy lánya is beállt a csatasorba, ő is a betegek segítését választotta édesanyja nyomdokaiba lépve.