Hinda Vichi a gyerekek öröméből merít erőt

Bartos Enikőről és a Meselovagok fesztiváljáról már többször olvashattatok nálunk. Most megtudhatjátok, mit írt Enikőről 2011-ben az őt jelölő Boross Józsefné.
Bár nyár van, és ilyenkor kevesebbszer keringenek gondolataink az óvoda és iskola körül, de ha Richter Aranyanyu díjazott pedagógusunk történetét olvasva eszetekbe jut olyan óvónéni, tanítónő, tanárnő, akit ti is ennyire szerettek, ne késlekedjetek megköszönni neki, amit értetek, gyereketekért tesz egy jelöléssel a díjra!

Nem tudom, hogy mondjak konkrétumot az én jelöltemről. Annyi konkrétumot kellene elmesélnem, hogy nem hogy a 2000 karakter, de a tízszerese sem lenne elegendő. Ő folyamatosan tevékenykedik, talán csak akkor áll le, ha alszik egy keveset.

Bartos Enikő magyartanár egy nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkozó iskolában. Tanít általános iskolásokat és gimnazistákat egyaránt. Bár nagyon nehéz gyerekekkel foglalkozik, óráira mindig differenciáltan készül egyéni, a gyerekeknek megfelelő feladatlapokat készít. Késő estig ül a számítógép előtt, hogy minden gyerek tempójának megfelelően haladhasson és fejlődhessen.

Tanítványai imádják, az ő óráin nincs magatartászavaros gyerek. Pedagógus munkája mellett meseregényeket ír Hinda Vichi néven, három kötete jelent már meg. Nehéz sorsú gyerekeknek író-olvasó tábort szervez, ahol nem egyszer maga lát vendégül olyan gyerekeket az ország minden részéről, akik ezt nem tudják kifizetni. Egy héten át nyaranta ingyen foglalkozik velük, táboroztatja őket, azt mondja, neki is felüdülés, ha láthatja az örömüket, így megéri feláldoznia a szabadságát. Évente egyszer sajátos nevelési igényű és/vagy súlyosan hátrányos helyzetű gyerekeknek megrendezi a Meselovagok irodalmi napot. Ezt a napot munkája mellett 8-10 hónapig szervezi, szponzorokért kilincsel, hogy az ország minden részéből eljöhessenek azok a gyerekek, akik más rendezvényeken nem vehetnének részt. Ezen a napon eteti őket, játékokat, mesekönyveket oszt szét, versenyeket, vetélkedőket, játszóházat szervez nekik. Mindezt a semmiből kaparja össze minden évben. Olyan pedagógus, ember, akiből egy van, de ha sok lenne, nem lennének nehezen kezelhető gyerekek. Hihetetlen volt látni legutóbbi rendezvényen, ahogy örült minden gyerek szereplésének, ahogy együtt izgult a szavalókkal, akik kiálltak a színpadra a szavalóversenyen.

Az egyik értelmileg sérült gyerek Enikő saját versét mondta, de belesült. Ő odaült a színpad szélére, és addig suttogott a kisfiúnak, míg megnyugtatta, majd halkan súgott, míg a gyerek ismét belekezdve elmondta a versét. Azt már kevesebben látták, hogy utána elbújt letörölni a könnyeit.